Markóczi Mária

 

 

Gyengülő történelem

 

A filozófia történetében Hegel vetette fel elsőként tudatosan a történelem végének kérdését. Ha a történelemnek volt kezdete, vége is kell legyen. Ha a történelem a szellem öntudatra ébredése és szabadságának megvalósulása, akkor a történelem az ész képe, és ha a történelem ésszerű, akkor szükségszerűen célszerű is.

A történelem időben kibomló folyamat, linearitásában nyomon követhető, hogy egy folyamatos fejlődésről, visszafejlődésről, avagy a kettő periodikus váltakozásáról van-e szó. A régi kor embere szerint kezdetben volt egy aranykor, melyről mítoszok, aranykoszorús költők és filozófusok tanúskodnak, s amelyet az ember romló erkölcsi magatartásának köszönhetően egyre silányabb korszakok követtek: az ezüst, a bronz (réz), illetve a vas és agyag vegyülésének kora. Az utolsó kor Róma kora, melyet nem követ több, s az emberi történelmet emberi kéz érintése nélkül maga az Isten zárja le. Az ember azonban nem hajlandó szembesülni ezzel az igazsággal. A gyengülő történelem képzete helyett megalkotja, és fennen hirdeti az egyre erősödő történelem és a mindenható ember eszméjét.

 

Így visszatérhetsz az első osztott ablakhoz

Így jutsz el a teljes szöveghez