Bodai Zsuzsa

 

Georg Simmel a "közgazdászok szociológusa"

 

Simmel 1900-ban publikálta a “Pénz filozófiája” című monográfiáját, amelyről a neokantiánus Rickertnek egyik levelében a következőket írta:

“ Elvesztettem érdeklődésemet mindaz iránt, amit a “Pénz filozófiája” előtt írtam. Ez az én igazi könyvem.”(1904)

Simmel sokkal inkább szociológus, filozófus, mint közgazdász, mégis a "Pénz filozófiája" releváns a modern közgazdaságtudomány számára.

Joggal tekinthetjük Simmelt a "közgazdászok sziciológusának" ama megközelítési mód alapján, amelyet a "Pénz filozófiájá"-ban a társadalom vizsgálatára alkalmaz.

Simmel szerint a társadalom egyes részei nem érthetők meg elszigetelten, csak a totalitással való kölcsönös összefüggésben. Igy a pénz is mint társadalmi intézmény nem érthető meg attól a társadalmi szerkezettől elkülönítve, amelybe ágyazva működik. A pénz lehetővé teszi a bepillantást egy társadalom teljes működésébe, és a társadalom szerkezete megmutatja azt a kontextust , amelyben megragadhatjuk a pénznek mint társadalmi jelenségnek a természetét és jelentőségét. Simmel bármely gazdasági kérdésről ír, azt valamiképpen szociológiai közegben ragadja meg. Igy felfogásában a pénz sem pusztán ökonómiai , hanem ún. szociológiai jelenség.

Az elemzés során a szociális interakciókból indul ki. A munka termékének a cseréje, vagy valamely más tulajdon cseréje a szociális interakciók legtisztább, legprimitívebb formái. A "Pénz filozófiáját" is a csere elemzésével kezdi.

A társadalmi élet egyes formái kiemelkednek az individumok szocializációjának végtelen folyamatából, és egy idő múlva elkülönülnek az emberi interakció tartalmától. Az élet emberileg megalkotott formái, független, autonóm formákat öltenek azzal szemben, aki eredetileg létrehozta a szocializáció folyamatában. A pénz klasszikus illusztrációja ennek a folyamatnak. A pénz az egyének közötti csereaktivitást reprezentálja egy konkrét , független formában. A pénz az emberek közötti cserének a tárgyiasulása, egy tiszta funkciónak a megtestesülése. A "Pénz filozófiája" annak tanulmányozásaként is felfogható, hogy a csere formája miként különült el tartalmától, hogy a pénz hogyan vált domináns, autonóm formává a társadalmi viszonyokban.

Simmel tehát szociológus szemmel, egy közgazdászt meghazudtoló szakértelemmel a pénznek a társadalommal való kapcsolatáról ezidáig a legátfogóbb képet festette meg.

A “Pénz filozófiája” című mű nemcsak a pénzzel mint csereeszközzel, értékőrzővel,... foglalkozik, hanem nagyobb általánosságban a piacgazdasággal, amelynek szerves részét képezi a monetáris redszer. A monetáris politikának nem elsősorban a reálgazdasági következményeit elemzi, hanem sokkal inkább a pénzgazdálkodás szociológiai, szociálpszichológiai következményeit a modern emberre. Olyan összefüggéseket elemez, mint például: a pénz és az igazságosság, a pénz és a racionalizáció, a pénz és az "egyenlősítás tragédiája", a pénz teleológiai státusza, a pénz és az elidegenedés, a pénz és a szabadság... .

 

Így visszatérhetsz az első osztott ablakhoz

Így jutsz el a teljes szöveghez