Berkes András

 

Megnyilatkozásban kinyilatkozó

 

Gondolatok Csontvári Kosztka Mihály Tivadarról

 

Az igazi művész munkáiba személyiségét leheli, így művészetének titkai személyisége bugyraiban érhetőek tetten. E megállapítás leginkább Csontvári Kosztka Mihály Tivadarra jellemző, akinek tudása benső tudás.

Önépítés adta lehetőségek, meditációk, az elhivatottság érzése, megszállottság az, ami hajtóerői. Ellentétben a tanult ismeretekre támaszkodókkal, amelyeket iskolában sajátítottak el, ahol egységesített a tudás: melyben társadalmi, azaz térbeni-időbeni tényezők rögzülnek. Csontvári tér és idő feletti is, ezért nem egy festő - a sok között - a magyar festészetben. Jellegzetessége a varázslatos személyiség jellegzetessége. A művészet produktuma régebbi korokban sem volt árú, s a valóságos művészet ma sem az, valójában csak a talmi művészetféle termék árú, már amennyiben ezt egyesek olyannyira akarják annak tekinteni. A művészet azonban magában hordozza a teremtő géniuszt. S a Csontvári féle piktúra mindenképpen ilyen!

A géniusz közelebb áll a prófétához, mint a tudásra épített - közlésben megjelenő - információ átadóhoz, a géniusz “közlése” nem közlés ezért, hanem a megsejtettnek, megérzettnek, sugalltnak átáramoltatása. Közelebb van a belőle jövő “információ” a forráshoz, a kinyilatkoztatásban megnyilatkozóhoz, ezért a géniuszból jövő információ hiteles. (Ellenben a pecsétes papírokkal igazolt tudás sokadszori ismétlésében megjelenő tudástörmelékkel.) Az előbbi eredeti, igen közel az eredethez, a másik a hatalom által szentesített, elfogadott.

A Hívás az, amely Csontvárit a művészet felé löki, emiatt adja fel megélhetést biztosító patikusi munkáját. Nem festődinasztia sarja, aki automatikusan folytatja ősei mesterségét, nem is vele született képességeinek késői kibontakoztatása a megtalált Út, s nem is valami társadalmilag sikeres "pályaorientálás" következménye a választása.

Csontvári maga számol be "misztikus elhívásáról", valamely hihetetlen önmagának mégiscsak beteljesített hatalmas energiával, valóra váltja önnön követelményeit. Legyen az akár a szakmai elsajátítás, akár a biztos megélhetés feladása, akár gigantikus képeinek ötlete, azok képi, technikai megvalósítása. (Kontrasztnak legyen itt az árúnak tekinthető “fogyasztói” festészet standard képmérete, az előre felfeszített alapozott vásznak, a kényelmes műtermek biztosította, minden bonyodalmat kiiktató, véletleneket kiszűrő mások által előre tervezett festői gyakorlat. Melynek végén mintegy az előre megkötött szerződések garantálta biztos képeladási lehetőség áll.)

A Hívás lényegesen különbözik attól a gyakorlattól (mai közkeletű beiskolázási gyakorlattól), mely a fiatalt meghatározott szükségletek felé irányítja. Bár Csontvári is folytatott festészeti stúdiumokat, melyekre a maga módján igencsak büszke, s tanult festőkkel szembeni komplexusait igyekszik ezekkel kompenzálni, valójában nem nevezhető tanult festőnek! Már legelső munkáiban is érezhető a lángelme megjelenítő képessége. Tulajdonképpen nem is volt szüksége azokra a szakmai fogásokra, amelyeket elsajátított, erre inkább a régiek iránti mélységes rajongása késztette. Az olajfestést olyan kiválóan alkalmazza, hogy vastagon felhordott festékrétegeivel ízig-vérig modern is.

Az életút az aurában jelenik meg, mely a teremtőerő kisugárzása. Kívülről ez az izzás (analízisekben, patográfiákban) hóbortos bolondos, alakot mutat, bár korán megjelenik az igaz egyetlen ellenvélemény is, mely szerint festőnk jelentős képességekkel bír! A kornak, s főként a későbbi koroknak, mind a mai napig jobban megfelel, az a vélemény, mely szerint Csontvári háborodott volt.

Csontvári maga olyan fogalomkörben definiálható, mely őt az “avatar” szóval jelöli. Az “istenember” egyszerre jelenti a személy elhivatottságát, a művészet valóságos célja és értelme felől, de mutatja, hogy a kijelölt személy volt az, akin keresztül a teremtő (bizonyos jelekben) megmutatkozott.

Az avatar meghívott személy, nem tudásból beszél. Igazságának mértéke nem a tudott szó, annál mélyebben lévő: egész teste, lelke, szelleme jelen van megnyilatkozásában. Istennel való azonossága, egy téridőben kortalan valóságával, a művészetben belül megérett Atman-Brahman egységben az igazi - yogi festő prófétát mutatja elénk! Nem véletlen, festészete addig tart, ameddig a benne testet öltött kinyilatkoztatás; ezt követően nem fest, még ez után tíz évet él, a test vegetál, kiszolgálja a megelőző teljesítményt. Ő maga már nincs!

Csontvári avatar volt, akin át a teremtő üzent. A Nap-Útat elvként vallotta sámánisztikus beavatottként. Ősi kultúrák elemei keverednek nemzeti érzéseivel. Kitüntetett pontokat jelöl meg, két század fordulóján, melyekből tudva vagy tudattalanul sokan indultak. Hatása mégis lappangóan, de a tudat mélyére hatolóan van jelen, amint nagy kortársa Bartók esetében is. Túl nagy ahhoz, hogy festészete tanítható legyen.

Az isteni önmegismerést keresi, ennek lévén próbál a halhatatlansághoz jutni. Sajátos nirvána felfogás ez, az igazi élet csak az isteni önmegismerés beálltával kezdődik, mondja Shankaracharja. S amint a klasszikus indiai filozófusnál tanítási elv az ősi iratokra való utalás s a meditációban való elmélyülés, Csontvári is megszállottan keresi a régmúlt nagy romjait (Baalbek, a Taorminai görög színház romjai), avagy a magyar ősmúltat kutatja. Nem más ez, mint egyfajta tiltakozás, a szubsztanciális istenfogalmat értéktelenítő, materiális világ értékfogalmával szemben. A pénz, a mammon uralmával szemben. Menekülése is a civil társadalomból, Jónás prófétával sok rokon vonása kimutatható.

A napjainkban egyre szembeszökőbb jelenség, a városlakók pénztől való függése, az egyfajta énfeladás, mely a hatalom által vezérelten, valójában annak kiszolgáltatott. Csontvári küzdelme az énfelmutatásban ennek a bezárt társadalommal szembeni megszabadulás képnek is mintája. A Nap Út, melyen ő maga is halad, s minden hatalmasságok ellenére életműve elvitathatatlan garancia erre, a fény, az isteni tökéletesség felé való haladás, ahol a színek - mint ő maga is személyében - tiszta elevenségükben ragyognak, közölve a vízöntő kor hajnalát!

 

Így visszatérhetsz az első osztott ablakhoz

Így jutsz el a teljes szöveghez