Vajda Ágnes

 

A jövő megközelítése

 

A Stratégiakutató Intézet két stratégiai kötetének ismertetése

 

Első kötet: A mai világ és a jövő forgatókönyvei (1997)

A kötet célkitűzését Varga Csaba, a kötet egyik szerkesztője a következőkben fogalmazza meg: A korszak kihívásai szerint meg kell vizsgálni, hogy a globális és az európai erőtérben mi lehet Magyarország, a magyar nemzet és a közép-európai térség szerepe a következő húsz-harminc évben. Minél több tudást egyesítve megfogalmazni egy nemzeti stratégiát: gazdaság-, társadalom- és kultúra-stratégiát.

A kötet három fejezetből épül fel, mindegyik 11-11 írást tartalmaz egy-egy témakörben. Függelékben pedig egyrészt a Stratégiakutató Intézet mutatkozik be, másrészt a "Nemzeti stratégia 2020-ig" kutatási projekt ismertetésére kerül sor.

Most arra teszek kísérletet, hogy a tisztesség kedvéért mindegyik tanulmányról egy-két mondatos összefoglalót írjak. Nézzük akkor a fejezeteket:

 

fejezet. A globális erőtér

Tóth László: Helyünk a nap alatt c. írása a globalizáció fogalmának eredetét és tartalmi változásait elemzi, majd a globális-regionális erőtérben létrejövő stratégiai alternatívákat vázolja fel.

Kiss Endre: A globalizáció társadalomfilozófiájához c. írása a globalizáció fogalmának filozófiai kereteit vázolja fel, végiggondolva a történeti gyökerektől, a demokráciaelméleti beágyazáson át mindazt a kérdéskört, ami formális és tartalmi szempontból fontos lehet a globalizációs folyamatnak, mint az információs társadalmat szülő folyamatnak a megértéséhez.

Varga Csaba: Magyar metatrendek az új globális erőtérben c. dolgozata előbb a jövőkutatás hiányáról és szükségességéről beszél, majd a globális világ szerkezetéről, illetve a globális gazdaság, globális társadalom, globális politika és globális kommunikáció lényegi ismérveinek meghatározására vállalkozik. Végül pedig a jövő négy lehetséges alternatíváját vázolja fel.

Beszteri Béla: A globális világ és Magyarország. Írása a globális meta-, és mega-trendek megvalósulási esélyét vizsgálja előbb kontinentális vetületben, majd Magyarország vonatkozásában.

Szabó László Zoltán: A globalizáció több szemszögből. Arra tesz kísérletet, hogy a szcientista leírásokkal szemben a globalizációt, mint immanens vezérlő elvet, mint Vágyat a Tökéletesség és Egy(ség) felé impulzusának hatását értelmezze.

Kovács Géza: Strukturált Európa, mint jövőmodell c. írása a globalizációs hatásokat elsősorban az európai integráció vonatkozásában vizsgálja - az ökológiai, pénzügyi, gazdasági társadalmi változás esélyei szempontjából.

Hankiss Elemér: Az európai civilizáció: problémák és kilátások. Nem válságként, hanem az emberközpontú univerzum mithoszainak , illúziójának fenntartójaként értelmezi a globalizálódást.

Takács György: A jog jövőjében arra figyelmeztet, hogy mivel ahogy múltat, jövőt is úgy "konstruálják" a tények, többek között a jogi tények értelmezésére, s értelmezésünk minden esetben kultúrafüggő tartalmában - a jogi globalizáció is csak törekvés maradhat homogén emberiség és tradíció híján.

Matus János: Fenntartható-e az intézményes biztonság? Az Európai Unió átfogó biztonsági problémáinak a jövőjét az elmúlt évtizedek fordulópontjai határozzák meg, trendjét a NATO bővítése határozza meg, de konkrét lépéseket nekünk, magunknak kell kimunkálnunk.

Miszlivetz Ferenc: Az európai biztonság újragondolása. Ttanulmánya szerint a közép-kelet-európai régiónak magának kell megoldania saját biztonsága megteremtése érdekében etnikai konfliktusait és az azokból adódó politikai instabilitás következményeit, amihez viszont paradigmaváltásra lenne szükség, pl. az ellenségképek, vagy a kulturális másság értelmezésében.

Éger György: Regionális, határok és kisebbségek c. írása elméleti-fogalmi tisztázásra vállalkozik a felsorolt, kényes kérdésekben, ami nélkül gyakorlatilag sem lehet megoldást találni.

 

fejezet. A második világ gazdasága

Báger Gusztáv: Globális gazdaság és magyar gazdaság. A demokratikus társadalmi kohézió kialakítását tekinti kulcskérdésnek a jövő távlatainak meghatározása szempontjából, annak érdekében, hogy kivédhessük a ma létező ismert veszély-forgatókönyveket és katasztrófahelyzeteket.

Plenter János A pénz és a pénzpiac jövője. Írása a pénz és bankrendszer problémáinak elemzése kapcsán arra a következtetésre jut, hogy a jövőben Magyarországon és a világon egyaránt alapvetően más, nem monetáris, hanem expanziv pénzügypolitikára lenne szükség.

Mándoki Andor: A magyar gazdaság középtávú jövőképe címmel szintén azt szorgalmazza, hogy a jövőben változtassunk a folyamatban lévő beszűkült, monetáris, restriktív gazdaságpolitikán, hogy kitörhessünk az életszínvonal esés és szegénység csapdájából.

Csath Magdolna: A globális világ és az új iparpolitika összefüggéseit elemezve arra tesz javaslatot, hogy a nemzetközi trendjelentések alapján fogalmazzuk meg a bekapcsolódás optimális területeire és módszereire vonatkozó javaslatainkat.

Pálmai Zoltán: A technológiai fejlődés horizontja. A technológiai fejlődés nemzetközi trendjeinek vizsgálata alapján tervezzük meg tennivalóinkat - hogy hogyan, mely területeken, a szerző által rendelkezésünkre bocsátott táblázatokból és adatokból pontosan kiderül.

Sárkány Pál: Agrárjövőkép:2010-2020 c. írásából a magyar és közép-európai agrárökológiai potenciál optimalizálásának a lehetőségei tárulnak fel, kölcsönhatásban a vidék társadalmának fejlődésével.

Kiss Károly: Modernizáció és környezetpolitika című tanulmánya szerint a környezetvédelem céljai nem pénzzel, hanem a termelés és fogyasztás szerkezetének környezetbarát irányba való megváltoztatásával érhetőek el - amennyiben a környezetvédelmet partnerként kezeljük a modernizáció megvalósításában.

Tardy János: Nemzeti természetvédelmi alapterv címmel egyrészt a dokumentum szövegét közli, másrészt értelmező megjegyzésekkel egészíti a 'vegytiszta' törvényi szöveget.

Pavics Lázár: Költségvetés - másként címmel a Levegő Munkacsoport által készített "zöld" költségvetés logikáját tárja fel, és javasolja e logika elfogadását a hagyományos költségvetés helyett.

Rajkai Zsolt: Szakítás a gazdasági kényszerekkel címmel azt próbálja végiggondolni, hogy Magyarországnak, mint a globalitás felé sodródó világ elemének, van-e lehetősége saját, információs társadalom szinopszist jelentő alternatíva megvalósítására, s ha igen ez milyen feladatokkal jár.

Síklaky István: Önigazgató, jóléti Magyarország felé c. tanulmánya egy kettős gazdaság működtetésére tesz javaslatot, a bázisautark helyi gazdaságra alapozzuk a világpiachoz kapcsolódó gazdaságunkat.

 

III. fejezet A kultúratársadalom esélye

Ankerl Géza : Globális tolerancia című briliáns gondolatmenete arra figyelmeztet, hogy egy globális világban nem egyszerű a kultúrák integrálása, amit nagyon jól példáz a tolerancia fogalmának kultúrafüggő értelmezéseinek sora.

Ugrin Emese: A kultúratársadalom és a transzkontinentalizmus kora c. írása a globalizáció történeti gyökereit, kultúrához való kapcsolódásait tárja fel - megállapítva, hogy az európai integráció sikere attól függ, meg tudjuk-e valósítani a kulturális integrációt anélkül, hogy az érintett közösségek elvesztenék nemzeti sajátosságaikat és ebből fakadó alkotóképességüket.

Balogh Gábor: A szociális biztonság lehetősége az élettársadalomban címmel a jóléti, szociális biztonságra törekvő társadalom jövőjeként fogalmazza meg - rendkívüli fogalmi igényességgel - az élettársadalom alternatíváját.

Zsolnai József: A magyar pedagógia és iskolaügy. Eszmefuttatásának summája a következő: semmiféle értelmes jövő nem gondolható el a világérintkezés, a kultúra értékeinek számbavétele, a kultúrkörök teljességének iskolai adaptációja, az emberi érvényesülést biztosító kommunikációs és információs technikák birtoklása nélkül - amiért a jövő víziója nem lehet más, mint a kultúratársadalom víziója.

Mikola István: Merre tart az egészségügyi ellátórendszer? című írása az egészségügy újjászervezésének elvi és gyakorlati kérdéseit segít végiggondolni.

Böhm Antal: Civil társadalom - civil polgár c. tanulmányának fő kérdése az, lesz-e, és mikor, mitől lesz az alattvalóból állampolgár. Ettől függ ugyanis a szerző szerint, hogy a fejlődés elvileg lehetséges szcenáriói közül melyik valósul meg.

Márkus Péter: A közvetlen demokrácia esélyei Magyarországon. A közvetlen demokrácia legfontosabb fogalmi és gyakorlati dimenzióit tárja fel.

Egyed István: Menekülés a szociális felelősség elől c. esszéje az ember felelősségének különböző vetületeit elemzi, arra figyelmeztetve, hogy az általunk kialakított régi-új gazdasági, pénzügyi, média és menedzser nomenklatúra világa megakadályozza a kilábalást a jelenlegi csapdahelyzetből.

Köles Sándor: A magyar régiók jövője. Tanulmányában a galobalizáció és regionalizáció kölcsönös fejlődését vizsgálja. Felhívja a figyelmet egyrészt arra, hogy a globális erőtérben csak a regionalizmus által tudjuk optimalizálni lehetőségeinket. Másrészt arra is, hogy bár a regionális cselekvési rendszert pénzügyi, demográfiai és politikai tényezők szabályozzák, az adott régió kultúrája orientálja.

Berkes András: Függés és megszabadulás. Arra figyelmeztet, hogy a globalizáció éppen jövőbe tolt megvalósíthatósága (megvalósíthatatlansága) miatt táptalaja lehet az újabb hitpótlékoknak - amelyek nem bizonyos, hogy a "cogito" helyébe azt állítják, amire szükség lenne, hogy képesek legyünk saját tudatunkban és érzelmeinkben megszilárdulni.

Kamarás István: Vallási trendek c. írásának középponti kérdése az, mit kell tenniük az egyházaknak, hogy eljuthassanak a bürokratikus egyházaktól a hitet és szeretetet szolgáltató vallásokig, s hogyan kell erre a lehetőségre felkészülni.

 

Második kötet: Magyar jövőképek - 1998

Az utópikus tudat - mondja Varga Csaba Mannheim Károly nyomán a kötet bevetőjében - olyan tudat, amely cselekvéssé válva részben vagy egészben szétfeszíti az uralkodó létrendet. Ebben az értelemben van szükség ma is utópiákra, amiből egy csokrot összegyűjtött a kötet írásait létrehozó tudóscsoport.

 

fejezet: A harmadik évezredre vetett pillantás

László Ervin: A harmadik évezred címmel veti papírra aktuális gondolatait a kérdés világhírű kutatója. A veszélyeket abban látja, hogy világunk elérte a fenntarthatóság határait, esélyeit pedig abban, hogy e felismerés hozzásegíthet bennünket a felelősség-tudathoz és 'planetáris tudathoz'.

Joó Dénes: Aranymetszés és/vagy káosz? című kozmikus víziója a káosz-elméletektől jut el egy univerzális jövőkép felvázolásához - roppant izgalmas, újszerű módon.

Tóth László: Veszélyes feszültségek - feszültségekből viszályok. Azt gondolja végig, van-e, és milyen kiút lehetséges a kézzelfogható és egyre szaporodó globális veszélyhelyzetekből, a jövő negatív szcenárióinak elfogadásából.

Nagy Péter: nemzetbiztonság az információs korban c. tanulmánya az információs kor nemzetbiztonsági problémáinak új dimenzióit tekinti végig.

Beszteri Béla: Magyarország jövője a globális világban. Azt vizsgálja, milyen lehetőségeink adódnak a globális kényszerpálya elfogadása ellenére az erkölcsi és emberközpontú szellemiség elfogadására.

Szabó László Zoltán: Elmélkedések jövőidőben c. esszéje arról szól, milyen lenne utópiák nélkül, a közvetlenség fogságában élni, miért van szükség a vágyak metafizikájára.

Kovács Géza: Képzeljük el a lehetetlent. Esszéjének summája a következő: ahhoz, hogy megjósoljuk a jövőt, szükségünk van logikára, de hitre és képzelőerőre is, amely gyakran ellenszegül a logikának is. A szerző ebben a szellemben most ugyanazt gondolja végig, amit az előző kötetben az ökogazdasági összefüggésekről és a strukturált Európáról írt - kissé más végkicsengéssel.

Vitányi Iván: Konfliktus vagy egyensúly? Az ezredforduló közeledtén vet számot múlttal és jövővel - különös tekintettel az állam, "álladalom" és civil társadalom viszonyára.

Kiss Endre: A 2030-ra vetett pillantás és annak előfeltételei c. tanulmánya az önreflexiv utópikus tudat lehetőségeit vizsgálja, a Max Weber-i racionalitás fogalom és a posztmodern paradigma érvényességi határait gondolva végig a jövőre, konkréten az információs társadalom perspektívájára vonatkoztatva.

 

II. fejezet: A társadalom új felfogásai

Vajda Ágnes: Egy koherens jövőkoncepció, az "embertermelő társadalom" modellje c. tanulmánya egy biokulturális evolúciós elmélet felvázolásától érték- és kultúra-elméleti, történeti és gazdasági megfontolásokból jut el az új kor perspektíváját jelentő embertermelő társadalom alternatívájának felvázolásáig.

Balogh Gábor: Kötések és determinánsok. Írása az élettársadalom koncepciót vizsgálja most is új szempontból - egy alapdimenzió, a kötések és determinánsok összefüggésében.

Bozsik Valéria: Hatalom nélküli társadalom. Tanulmánya a hierarchikus irányítási rendszerek elleni érveit sorakoztatja egymás mellé, megalkotva a modellt, amelyben nem lenne szükség hatalomra és hierarchiára.

Márkus Péter: Alternatív demokrácia? Szerinte a parlamenti demokrácia árnyékában fenyegető tendenciák rajzolódnak ki, amelyeknek elkerülése érdekében van szükség a közvetlen demokrácia antropológia megalapozását jelentő gondolatmenetére.

Fáy Árpád: Alkotmányos Piacgazdaságot cimű javaslata az alkotmányos szintű társadalmi rendszerváltási megállapodás 'hogyanjára' vonatkozik.

Sólyom Antal: A jóléti állam jövője. Azt mutatja meg , hogy azok a történelmi és civilizatórikus problémák, amelyeknek kezelésére a jóléti állam létrejött, ma sem kezelhetőek az állam szervező képességének a támogatása nélkül.

Fogarasi József: Hatalomgyakorlás és/vagy önkormányzás c. tanulmánya azt vizsgálja, hogy a rendszerváltás során létrejött jogi keretek alkalmasak-e arra, hogy biztosítsák az új típusú önszerveződő hatalmi struktúra kiépülésének és működésének a lehetőségét.

Szoboszlai Zsolt: A fenntartható vidékfejlődés. Kérdésfelvetése szerint az Alföld társadalmi megújulásában jelentős szerepet töltöttek be a leginnovatívabb csoportok: vállalkozók, értelmiségiek és fiatalok.

A Gergely András: Civilitás és civilizáció c. tanulmánya a hazai civil-társadalmi kezdeményezésekről és szerepvállalásról, illetve annak a változásairól szól.

Síklaky István: Egy fenntartható jóléti Magyarország modellje c. tanulmánya ismét a kettős gazdaság lehetőségét feszegeti - a tőle megszokott elméleti igényességgel és érzelmi telítettséggel.

 

III: fejezet: A pénzkortól a növénykorig

Báger Gusztáv: A fenntartható gazdaság esélyei és feladatai. Arról szól, hogy Magyarország számára miért fontos a fenntartható, de gyors gazdasági növekedés, mint az uniós csatlakozás és ugyanakkor a lakossági jövedelmek és fogyasztás növelésének eszközrendszere.

Harsay György: Az európai monetáris unió és a globális pénzpiacok c. tanulmánya szerint miután a nemzetközi pénzügyi rendszer létrejöttével a tőkemozgások irányítása kicsúszott a kormányok kezéből - az Európai Unió kísérletet tesz a folyamatok kézbentartására a maastrichti szabályokkal. E tény előnyeit és hátrányait elemzi az írás.

Szabó László: Szimulákrum, gazdaság és halál új perspektívái. Tanulmánya a posztmodern monetarizmus ismérveinek és veszélyeinek a feltárására vállalkozik.

Pálmai Zoltán: Technológiai (?) távlatok. Elemzésében arról ír, hogy a technológiai prognózisok hogyan kapcsolódnak össze az életmódra és környezetre gyakorolt hatásokkal - egy "jobb" élet lehetőségét ígérve.

Czeglédi János: Interaktív integráció. Az információ szerepét elemzi fogalmilag, az információnak és információtechnológiának a döntési, államigazgatási mechanizmusokban játszott szerepe szempontjából, mint fejlődést hordozó tényezőt.

Farkasné Kerekes Éva: A stake-holder szemlélet, avagy a holnap itt és most kezdődik el c. írása egy új gazdaságszemlélet kialakítására tesz javaslatot: a hatáskörmegosztás szerepét vizsgálja egyéni, regionális és országos szempontból, illetve a gazdasági ágazatok szükségletei szerint.

Sárkány Pál: A magyar agrárgazdaság jövője. Tanulmánya egy lehetséges magyar agrárstratégia tudományos megfogalmazásához keres globális és regionális kiindulópontokat.

Kiss Károly: Növénykor c. játékos jövő-víziója egy olyan világot vázol fel, amelyet létező legjobb világként egy igazi környezetvédő el tud gondolni - amelyben mindannyian bizonyosan sokkal boldogabbak lennénk.

Matolcsy György: Magyarország felemelkedése a 21. század elején. Írása is játék - azt sorolja végig, mi volt az az elmúlt kétszer ötszáz évben, amit a magyar történelemből és kultúrtörténetből át kellene ültetni a mába, mint jövőben hasznosítható tradíciót.

 

IV. fejezet: Az új paradigma: A tudásország

Ugrin Emese: Átlépés a Rubikonon c. írása a paradigma-váltásokkal egyűttjáró keserves és fájdalmas döntésekkel való szembenézés - egy történelmi parabola ürügyén, de annak tudatában, hogy korunk Rubikonja az információs társadalom, amelynek átlépése ugyanúgy megköveteli minden célunk újrafogalmazását, mint a korábbi történelmi léptékű döntések mindegyike.

Földiák András: Az új évezred-elő művelődési stratégiája. Dolgozata a kultúra és művelődés fogalmának a változó tartalmait elemzi a 'gyosuló idő' korában - a lokalitás, egyetemesség és a sajátos egyéni adottságokra épülő különösség harmóniájának megteremtése érdekében.

Takács György: Két gondolat egy globalizációra c. írása az "egy-ség" és "egyesülés" fogalmai közti nyelvi játékot növeszti metafizikai eszmefuttatássá - a nyelvet és a nyelvet meghatározó gondolkodásmódok függetlenségét féltve.

Berkes András: A művészet titkai címmel a művészet és a művész önépítésének titkait és a harmónia létrehozásának lehetőségeit kutatja.

Lépő Zoltán: Örökség avagy egy új paradigma felé. Írása egy kozmikus méretű globális paradigmaváltáshoz a kereszténység és a buddhizmus közti kölcsönhatásokat elemző originálisan új gondolatkísérlettel járul hozzá.

Kamarás István: Reformvártól Gaudipolisz felé c. meséje(?) egy elképzelt világkatasztrófa után - ürügyén gondolja végig, milyen vallás lenne alkalmas a mai ember elvárásainak - vágyainak megvalósítására.

László András: A harmadik évezred spirituális értékei. Tanulmányának summája: az ember csak a közelmúltban ébredt rá, hogy az őt körülvevő kultúra milyen mértékben formálta - most aktuálissá vált, hogy tudatosítsa ezt a hatást egy planetáris tudatosság kialakítása érdekében.

Stemler Mihály: A megvilágosodás egyéni és közösségi útjai. A mentálhigiéné jelenlegi magyarországi lehetőségeiről gondolkodik - összevetve a lehetőségeket azzal, amire szükség lenne.

Csorba József: Magyarország útja az információs társadalom felé. Elemzése komplex, részletes stratégiai javaslat arra vonatkozóan, hogy milyen feladatokat kellene megoldani az informatizálásnak, de nem csak a technológiai vetületében, hogy esélyünk legyen az információs társadalom létrehozására.

Varga Csaba: Tudásország, tudástársadalom, tudásrégió, tudáspolgár c. tanulmánya a kötet zárszavaként, summájaként is interpretálható. Megállapítja, hogy Magyarországon a tudásosztály legjobbjai felismerték az ezredváltástól egyébként független világkorszak váltás közeledtét. Felismerték, hogy a jövő vízióját "tudásországnak" kell nevezni, amelyet nyugodtan lehetne értelmiségi társadalomnak, információs társadalomnak, kultúratársadalomnak, ökológiai országnak, mentálhigiénés nemzetnek, vagy egyszerűen jövőt választó országnak, feltámadó társadalomnak, megújulást támogató nemzetnek is nevezni.

 

Ez a koncepció összegezi mindazt, ami a kötetben igazán fontosnak bizonyult, s ugyanakkor tovább is mutat: azokat a problémákat veti fel, amelyeket a Stratégiakutató Intézetben működő tudományos műhelyek (Globalitás Műhely, Lokalitás Műhely, Információs Társadalom Munkacsoport, Értékműhely) a kötet megjelenése óta eltelt egy évben érdemben elvégeztek: e kötetek tehát a Nagy jövőkönyv, az ezredfordulóra megjelenő három kötetes munka előkészületére szolgálnak.

Összegezve "belső szemlélőnek" a két kötetről kialakult összbenyomását. Úgy gondolom, rendkívül szerencsés helyzet szülte a megjelent írások mindegyikét: kialakult egy olyan kutatói kör, amely képes volt egyetlen cél érdekében koordinálni erőfeszítéseit, s ugyanakkor mindegyikük meg tudta tartani a maga egyéniségét és sajátos érdeklődési körét. A első kötetben még a tudás dominált: mindegyikük el akarta mondani tudása legjavát, ami egy rendkívül maga szakmai színvonalat és tematikai gazdagságot eredményezett, de nem tette még lehetővé azt, ami a második kötet egyik legnagyobb érdeme és ugyanakkor kuriózuma: a játékosságot, az elengedettséget. A második kötetben már az a hang dominál, amikor az alkotó tökéletesen birtokában van témájának, megengedheti magának a luxust, hogy "visszájáról" is megnézze és megmutassa imádott témáját, s beavassa az olvasót olyan titkokba, aminek a publikálására többnyire nincs esély. Amit csak a szakma maga tud és ismer. Ez élvezetessé tudja tenni a műhelymunkát is.

Itt és most, amikor az INCO olvasói részben ugyanennek az alkotói körnek a munkáival találkozik a folyóirat számaiban, melegen ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el két jövőt konstruáló, távlatot nyító kötetünket (meg majd azokat is, amelyek a közeljövőben megjelennek). Nem biztos, hogy csak azért, amit írtunk e kötetekben, hanem azért is, ahogy írtuk. Hogy megismerjenek és talán elfogadjanak (netán megszeressenek) bennünket.