Molnár László1

A fenntartható fejlődés gondolatáról. Fenntartható fejlődés: vágyálom vagy főirány?
(A MTESZ 2011-es technikatörténeti ankétjén tartott előadás)

1. Fenntartható fejlődés vagy növekedés?


A fenntartható fejlődés meghatározása a Brundtland jelentésben a következő:

"Meggyőződésünk, hogy a fenntartható fejlődésnek - amely a jelen nemzedékek szükségleteit anélkül elégíti ki, hogy a jövő nemzedékek szükséglet kielégítésre vonatkozó képességét csorbítaná - az ENSZ, a kormányok, a magán intézmények, szervezetek és vállalkozások központi vezérelvévé kell válnia."(Report of the World Commission on Environment and Development,96th plenary meeting 11 December 1987 in: http://www.un.org/documents/ga/res/42/ares42-187.htm)

Tekintve, hogy ez a követelmény a “fejlődés” fogalom specifikálatlansága miatt többféleképpen értelmezhető, rá kell kérdezünk arra, hogy mit jelent ez.
A fenntartható fejlődés fogalmának használata a benne rejlő többértelműség miatt többféle szándékot jelezhet. Egyrészt azt, amely fenn akarja tartani az eddigi gyakorlatot és számára a business as usual a lényeg. Ennek érdekében frazeológiát vált, hogy fenntarthassa a növekedés eddigi gyakorlatát. Másrészt kifejezheti azt a meggyőződést, hogy új típusú fejlődési pályára kell lépni, az eddigi, a fejlődést alapjában véve mennyiségi növekedéssel azonosító felfogással szemben a minőségi változást tekinti elsődlegesnek.
Ez utóbbi felfogásnak csak etikai megalapozása lehetséges, mert a jövő nemzedékek érdekeit a hagyományos antropocentrikus jogi és erkölcsi, valamint gazdasági felfogás nem veszi figyelembe. Eszerint jogai csak a már létező egyéneknek vannak. Kötelességek is csak velük szemben létezhetnek, definiálhatók.(A gyakorlatban az unokák jelentik azt a horizontot, ahol még megjelenik a felelősség, a velük szembeni kötelesség gondolata.)

1.1. A jövő nemzedékek iránti erkölcsi elkötelezettség

Itt említhető az a látszólag nem ide illő vita, ami arról folyik, hogy a magzatnak - amely még nem született meg - vannak-e jogai, s ha igen, melyek azok. Eddig a magyar joggyakorlat a magzat élethez való jogát a terhesség 13. hetétől ismeri el, ami egy gyakorlati kompromisszum két szélsőség között. Eszerint a magzatnak a. fogantatásától, vagy b. a megszületésétől vannak-e jogai.

De arról, hogy a jövő nemzedékeknek - akik esetleg csak több száz év múlva születnek meg - már most vannak-e jogai, arról a jelenben élők nemzedékei dönthetnek. E jogok megadásához át kellene törni a hagyományos antropocentrikus felfogás kereteit (is),és a nemzedékek közti igazságosság erkölcsi szempontját kellene érvényesíteni mai döntéseinkben. (Hiszen például a rájuk hagyott atomhulladékkal jelenlegi jólétünket az ő költségükre valósítjuk meg.)

1. 2. Fenntartható fejlődés mint globális etika?

A Brundtland jelentés következtetése szerint "az emberiség túlélése és jóléte függhet attól, hogy sikerül-e a fenntartható fejlődést globális etikává tenni."(World Commission on Environment and Development, Our Common Future, Oxford, OUP, 1987, 308)
Milyen etikát és milyen típusú gazdasági növekedést jelent ez?
Anélkül, hogy e kérdésekbe részletesen belemennék, két dolgot kell leszögezni: 1. A hagyományos antropocentrikus etikát módosítani kell. Ki kell egészíteni olyan értékekkel amelyek a jövő nemzedékek, illetve a természeti környezet, illetve ez utóbbi bizonyos elemei, mint például az ökoszisztémák. 2. A közgazdaságtan fő áramlatába kell beemelni a fenti értékeket integráló felfogást.
Ha ezt nem tesszük, akkor a döntéseinkben mind a jövő nemzedékek érdekeit, mind az ökoszisztémák jólétét kifejező értékek rendszerint vesztesek lesznek és a business as usual szempontja győz.

2. A Brundtland jelentés értelmezési keretei


A fenntartható fejlődés gondolata azt a felismerést fejezi ki, hogy a fejlődés jelenlegi formája - amely azt a gazdasági növekedéshez köti - hosszú távon nem tartható fenn.
Ennek szerintem a főbb okai a következők:

2. 1. A földi erőforrások korlátozott, véges volta, belátható időn belül új típusú, megújuló energiahordozók felhasználására történő áttérést igényel.(A fosszilis energiahordozók elfogynak.) Ide tartozik az előadás szempontjából fontos kérdés: az ökoszisztémák terhelhetőségéé. Ez vezet el az „ökológiai lábnyom” fogalmához.

2.2. Az "ökológiai lábnyom"2
Általánosságban is elmondható, hogy az emberiség az erőforrásokat, valamint az ökoszisztémákat túlzottan megterhelő módon használja, azaz szolgáltatásaikat nagyobb mértékben veszi igénybe, mint ahogy azok évente meg tudnak újulni. A „Global Footprint Atlas” szerzői megállapítják, hogy az emberiség "ökológiai lábnyoma" "túlfutott" a számára adott kereteken, azaz az ökoszisztémák eltartó képességén (biocapacity)3: „2007-ben az emberiség összes „ökológiai lábnyoma” 18 milliárd globális hektár4 (gha) volt. A Föld népessége 6,7 milliárd fő, az egy főre jutó ökológiai lábnyom pedig 2,7 globális hektár volt. De ebben az évben a Földnek csak 11,9 milliárd globális hektárnyi (gha) eltartó képessége, azaz 1,8 gha/fő volt.
A kb. 50%-os „túlfutás” (overshot) azt jelenti, hogy 2007-ben az emberiség által fogyasztásához felhasznált erőforrás 1,5 Föld eltartó képességével volt egyenlő. Vagyis a Földnek egy év és hat hónapra volt szüksége, hogy az emberiség által ebben az évben elhasznált erőforrásokat regenerálja..” (i. m. p. 18)


2. 3. A "globális lábnyom" problematika értékelése
Az előbbiekből látható, hogy jelenleg mintegy másfél nagyságú Földre lenne szükség ahhoz, hogy az erőforrások iránti igényét az emberiség fenntartható módon elégítse ki. Azaz akkor csak az ökoszisztémák hozamát fogyasztaná el. Most viszont így magát a természeti "tőkét" éli fel.
Az a gyakorlat, ami ide vezetett a következőkkel függ össze:
1. A piac a meglévő erőforrásokat optimálisan allokálja. De nem érzékeny a gazdaság ökológiai korlátaira. Ezért Daly a kizárólag a piaci szempontokat figyelembe vevő gazdaságot egy olyan hajóhoz hasonlította, amelyikben optimálisan el van osztva a terhelés, ezért nem borul fel. De - mivel terhelése nagyságával nem foglalkoznak - az esetleges túlterhelés miatt elsüllyedhet. (A piac pedig, - bár az erőforrásokat optimálisan allokálhatja,- de az ökoszisztémákat túlterhelheti és tönkreteheti.) (Herman E. Daly, Steady-state economics, Earthscan, London, 1992, pp. 189-190)
2. A fenti gyakorlattal áll összhangban a (neo)klasszikus közgazdaságtan elméleti tétele, miszerint a termelési tényezők egymással helyettesíthetők, felcserélhetők. Eszerint a természeti tőke is minden korlátozás nélkül helyettesíthető az ember által létrehozott tőkével. Ez a felfogás szerintem hibás. És végzetes lehet, ha a jövőben továbbra is ennek alapján hoznak beruházási, fejlesztési stb. döntéseket.
3. Ide kapcsolódik az a piaci gyakorlat, ami a hosszú távú döntések jövőbeni hatásával szemben érzéketlen.
4. Az utóbbi évek pénzügyi és gazdasági válságának tapasztalatai alapján joggal vonható le a következtetés, miszerint adódik a piac nem képes önkorrekcióra, azaz önszabályozásra.
5. Ezért a piaci szereplők és állami döntéshozók szemléletének meg kell változnia, és az előbbi kritikát elfogadva kell cselekedniük: A fentieket figyelembe véve kell találni olyan fejlődési pályát, amely hosszú távon fenntartható az emberiség ökológiai létfeltételeinek szétrombolása nélkül.

A fosszilis energiahordozók felhasználása által kiváltott üvegházhatás is a megújuló energiahordozók, mint helyettesítők fokozott felhasználásának irányába orientál. De felhasználásuk mértéke messze elmarad a kívánatostól.

3. A globális felmelegedés felé vezető úton

A Föld története során természetesen már többször változott az éghajlata. Ami számunkra új és fontos, az az ember által okozott felmelegedés, ami hozzáadódik a tisztán természeti folyamatokhoz. Ez pedig az ipari forradalom óta az ember által okozott, megnövelt mértékű széndioxid kibocsátással függ össze. A folyamat előrehaladását Hare a következőképpen írja le:

1750: Az iparosodás előtt a levegő átlagos CO2 koncentrációja 278 ppm
1980-1999: ezen időszakban 0,5 Celsius fokkal volt melegebb, mint az iparosodás előtti korban.
2005: A légkör átlagos CO2 koncentrációja 379ppm volt
2009: A légkör átlagos CO2 koncentrációja 382 ppm volt.

A klímarendszer érzékenysége szerinte akkor jelentkezik, ha a légkör CO2 tartalma az iparosodás előtti érték dupláját éri el. Az ekkor jelentkező felmelegedés mértéke nem becsülhető meg pontosan. De a 2 Celsius foknyi emelkedés határát nem szabadna túllépnie.
Ezért az üvegházhatású gázok koncentrációját 400 ppm szénegyenérték alá kell csökkenteni. Szerinte 2020-ig meg kell állítani a globális kibocsátás növekedését és 2050-ig az 1990-es szint 85%-ára kell csökkenteni azt. (W.L.Hare, Az éghajlat biztonságba jutásáért, in: World Watch Institute, A világ helyzete 2009, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 2009, pp. 29-49)
Az (ember által okozott) globális felmelegedés elkerülését szolgálja

3. 1. A Kyotói Egyezmény

Az üvegházhatást eredményező,széndioxid kibocsátást az1997-es Kyotoi Egyezmény korlátozza. Eszerint a CO2 kibocsátást az 1990-es bázisévhez képest a 2008/2012-es időszakra átlagosan 5%-kal kell csökkenteni. Azonban csökkentés mértéke országonként, vagy ország csoportonként változott. Az Egyezmény 2005-ben lépett hatályba. A 2013 utáni időszakra új megállapodásra lenne szüksége, de ez mostanáig nem jött létre.
A volt szocialista országok – tekintettel átalakuló gazdaságuk sajátos helyzetére – 1990 helyett másik bázisévet is választhattak. Így „Magyarország 6%-os csökkentést vállalt az 1985–1987-es időszak átlagos kibocsátásához képest. A jegyzőkönyvet Magyarországon az 2007. évi IV. törvény hirdette ki..“(Kyotói Jegyzőkönyv, Wikipédia http://hu.wikipedia.org )



3. 2.
Az EU és a Kyotói Egyezmény

Az EU tagországai felismerték e probléma fontosságát és komoly vállalást tettek az Egyezményben foglalt kötelezettségük felett. A néhány évvel ezelőtt helyzetet az EU 2007-es stratégiai terve a következőképpen jellemzi:"Az energia iránti globális kereslet magas és instabil árak mellett fokozódik. Az üvegházhatású gázok kibocsátása növekszik...Ennek alapján világos, hogy az EU és a világ többi része nem reagált az előbbiekre elég gyorsan az alacsony széndioxid kibocsátású energetikai technológiák használatával vagy az energia hatékonyság növelésével. Következésképpen az éghajlatváltozás reális veszéllyé vált és az energiaellátás biztonsága csökkent."
Eszerint tehát ha a trendek 2007-től kezdve lényegesen nem változnak, akkor az EU nem tudja az Egyezményben vállaltakat teljesíteni: Az EU üvegházhatású gáz kibocsátása 2010-ben 2%-kal haladja meg az 1990-es szintet és 2030-ben 5%-kal. Az EU energia import függősége pedig a 2007-es 50%-ról 2030--ra 65%-ra nő.
Ezért gyökeres fordulatra van szükség, amelynek eredményeképpen 2020-ra az EU üvegházhatású gázkibocsátásnak az 1990-es szint 80%-ára; 2050-re 50%-ára kell csökkennie. (Towards a European Strategic Technology Plan., Brussels, 10. 1. 2007, p.2,p.3 COM(2006)847 final)
A fenti adatokból látható, hogy az EU jelenlegi erőfeszítései elégtelenek. Ebből kiindulva állapítja meg a terv, hogy „Az EU és energia rendszerének fenntartható pályára állítása...nagyarányú, hirtelen változást követel meg az EU energia technológiájának innovációjában, az alapkutatástól a piaci terjesztésig." (i. m. p. 5)
3. 3. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC)5 szcenáriói az üvegházhatású gázok (Greenhouse Gase; GHG) kibocsátásának mértékéről.

A globális felmelegedés elemzésére létrehozott IPCC kutatásainak eredményei megegyeznek abban, hogy a következő évtizedekben - tekintve az éghajlatváltozás enyhítésére és a fenntartható fejlődés elősegítésére irányuló gyakorlatot - az üvegházhatású gázok globális kibocsátása növekedni fog. Az IPCC speciális emisszió szcenáriói 2000-ben abból indultak ki, hogy 2000 és 2030 között a fosszilis üzemanyagok megőrzik uralkodó szerepüket az energiatermelésben. Ebben az időszakban a GHG kibocsátás mennyisége 9.7GtCO2 egyenérték és
36,7 GtCO2 egyenérték között várható, ami 2000-hez képest 40 és 110% közötti növekedést jelent.
A SRES (IPCC Special Report on Emissions Scenarios 2000) emisszió szcenáriói abból indulnak ki, hogy a következő két évtizedben kb. 0,2 Celsius fok melegedés lesz évtizedenként. Ha a 2000 évi kibocsátást szinten tartanák, akkor ez 0,1 Celsius fok lenne. Ami a XXI. században valószínűleg nagyobb lesz, mint XX. században volt.(IPCC Climate Change, Synthesis Report 2007, p.44 in: http://www.ipcc.ch/)

AZ IPCC SRES szcenárióiból adódó legkisebb és legnagyobb értékek a XXI. században kialakuló földfelszíni hőmérséklet, tengerszint emelkedés (Celsius fokban, illetve méterben), és az üvegházhatású gáz (GHG) tekintetében

Földfelszín hőmérséklet emelkedése C°-ban, tengerszint emelkedése méterben, GHG koncentráció ppm-ben, 2100-ban

Hőmérséklet változás: a 2090-2099 közti érték és a 1980-1999-es időszak értékének különbsége, Celsius fokokban

Tengerszint emelkedés, méterben

Üvegházhatású gáz (GHG) koncentráció 2100-ban

0,3 és 6,4 közötti értékek

0,18 és 0,64 közötti értékek

379 és 1550 közötti értékek

(A táblázat adatainak forrása: i. m. p. 44, in: http://ipcc.ch/)
A fenti értékek hét, különböző szcenárió szélső értékei adódnak. Belőlük látható, hogy nagy a. bizonytalanság. Feltehetően azért, mert különböző típusú lehetséges fejlődési utak vannak. Továbbá az is része a bizonytalanságnak, hogy az egyes szcenáriók bekövetkezése mennyire valószínű.
Itt elég arra rámutatni, hogy a Hare által említett kritikus értékek, tehát a 2 Celsius foknyi hőmérséklet emelkedés, valamint a 400 ppm koncentrációjú üvegházhatású gázok (GHG), sőt azoknál jóval nagyobb értékek is a lehetséges értékek között vannak.
A probléma fontossága, összetettsége és bonyolultsága technológiai, gazdaságpolitikai és egyéb intézkedések egész sorát követeli. Megvalósítása az egész társadalom átalakítását igényli.
Fő akadálya a meglévő struktúrákhoz kötődő érdekek.
Ezért nem véletlen, hogy a feladatok megvalósításánál újra és újra felmerülnek a problémák.

3. 4. A passzívház, mint panacea? - az Európai Parlament és a Tanács 2010/31/EU irányelve az épületek energiahatékonyságáról

Korábban már láttuk, hogy az EU-nak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vállalásának teljesítése nem problémamentes. Az EU az üvegházhatású gázok csökkentésének tervezésében abból indul ki, hogy az EU-ban felhasznált energia 40%-át az épületek fogyasztják el. Így az épületek energiahatékonyságának növelése megoldást kínál ezzel kapcsolatos vállalásainak teljesítése számára. Az EU 2010-ben ettől a következőket várja:

  1. A Kyotói Jegyzőkönyvben foglaltak teljesítését.
  2. A globális hőmérsékletemelkedés 2 Celsius fok alatt való tartásához való hozzájárulást.
  3. Az EU energiafogyasztásának 20%-os csökkentését 2020-ig.
  4. Az megújuló forrásból származó energiafelhasználásának 20%-kal való csökkentését, ugyancsak 2020-ig.
  5. Ennek érdekében "a tagállamoknak a közel nulla energiaigényű épületek számának növelésére irányuló nemzeti terveket kell készíteniük."( L 153/13, Az Európai Parlament és a Tanács 2010/13/EU irányelve (2010. május 19.) az épületek hatékonyságáról)

Az EU felismerte, hogy fontos az olyan épületek megépítése és elterjedése, amelyek minimális energiafelhasználással működnek. Ilyenek már vannak és Magyarországon is találhatók.

3. 4. 1. A passzívház

Mi a passzívház? A passzívház akkreditációjához 3 kritériumnak kell megfelelnie az épületnek:

  1. Az évi fűtés/hűtés igénye kevesebb, mint 15kWh/m2/év, alternatív fűtési és hűtési rendszerek nélkül.
  2. Nagyon kis burkolati rések, amelyeket 50Pa nyomáson tesztelve...az épület nem szivárogtat óránként több levegőt, mint a ház térfogatának 0,6-szerese.
  3. A ház elsődleges energiafogyasztása kevesebb, mint 120kWh/m2/év, beleértve a hő, a meleg víz, és a háztartás elektromos energia igényét is.
    Milyen a passzívház?

Egy sor megoldást alkalmaztak nála melyek közül a fontosabbak:

  1. Passzív napenergia felhasználása (déli fekvésű nagy ablakok a minél nagyobb passzív napenergia befogására (az északi félteként)
  2. Szuper hőszigetelés
  3. Magas színvonalú ablakkészítési technológia
  4. Hő visszanyerő szellőztetés
  5. Hatékony hő termelő berendezések.

(Passzívház, Wikipédia Wikipédia. http://hu.wikipédia.org/, és a Passivhaus Institut honlapja http://www.de/index.php alapján)

3.4.1.1.Passzívházak Magyarországon

2011 november 11-12-én passzívház nyílt napok voltak hazánkban, amikor meg lehetett tekinteni az érdeklődőknek a passzív házakat.
Egy példa: A budaörsi passzívház. Helyszín: Budaörs, Kovács utca

A nyílt nap időpontja:

2011. november 11. péntek Építés éve: 2011

Épülettípus: családi ház

Hasznos alapterület: 306 négyzetméter (energiavonatkozású felület)

Fűtési energiaigény: 14 kWh/m2,év ,Lakók száma: 5
A passzívház nyíltlap honlapján megtekinthetők a magyar passzívházak és a leírásuk is
A budaörsi passzívház kényelmes, hosszútávon fenntartható lakóház a többgyermekes család számára. A hosszúkás téglalap alakú épület déli oldalán helyezték el a nagy ablakokkal tagolt lakóhelyiségeket és integrált télikertet. A garázs az épülettel egybeépített, de termikusan szeparált. A ház egyik látványossága, az üvegfödémes kétszintes télikert. A függőleges és ferde üvegfalakat motorosan mozgatott árnyékolók tartják hűvösen a meleg nyári napokon.Az épület hasznosítja a talajvíz hőjét, az esővízet egy 50 köbméteres tárolóban gyűjti az épület, az így összegyűjtött vizet wc-öblítésre, mosásra és kert locsolásra hasznosítják.
http://www.passzivhaznyiltnap.com/
A passzívház építése Magyarországon kb. 25-30%-kal kerül többe, mint egy A energiaosztályú hagyományos módon épített házé, amelynek fűtési hőigénye 28-30 kWh/m2/év. Tehát az energiamegtakarítás kb. 50%.

A passzívházak többletköltsége 15-20 év alatt térül meg. (SzaNaKa Kft 2112 Veresegyház, Szadai út 11. honlapja: Passzívház és hibridház építés, http://passzivhaz.co)

Jegyzetek

1 e-mail: drmolnarlaszlo@gmail.com

2 "Az ökológiai lábnyom annak a biológiailag produktív földterületnek és vízfelületnek a nagysága, amely mindazon erőforrás megtermeléséhez szükséges, amely egy egyén, egy népcsoport vagy egy tevékenység fogyasztásához, illetve az ez által létrehozott hulladék elnyeléséhez kell a technológia és az erőforrás menedzsment általános gyakorlata mellett. Ez a terület összehasonlítható a biológiai kapacitással, azzal a rendelkezésre álló produktív területtel, amely ezen erőforrások létrehozására és a hulladék lenyelésére képes." Ewing B., D. Moore, S. Goldfinger, A. Oursler, A. Reed, and M. Wackernagel. 2010. The Ecological Footprint Atlas 2010. Oakland: Global Footprint Network. p.8)

3 Eltartóképesség (biocapacity): 2008-ban 12 milliárd ha termőföld és víz volt a Földön és ez 6,7 milliárd főre jutott. Az egy főre jutó gha így 12/6,7=1,79 gha volt. (Glossary in: http://www.globalfootprintnetwork.org./

4A globális hektár (global hectar, gha) a biológiailag produktív föld vagy víz terület fajtától függően súlyozott átlaggal normalizált átlagos termőképessége egy adott évben (Glossary in: http://www.globalfootprintnetwork.org./

5 Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)