A
fenntartható fejlődés meghatározása a Brundtland jelentésben a
következő:
"Meggyőződésünk, hogy a fenntartható
fejlődésnek - amely a jelen nemzedékek szükségleteit anélkül elégíti
ki, hogy a jövő nemzedékek szükséglet kielégítésre vonatkozó
képességét csorbítaná - az ENSZ, a kormányok, a magán intézmények,
szervezetek és vállalkozások központi vezérelvévé kell
válnia."(Report of the World Commission on Environment and
Development,96th
plenary meeting 11 December 1987 in: http://www.un.org/documents/ga/res/42/ares42-187.htm)
Tekintve, hogy ez a követelmény a “fejlődés”
fogalom specifikálatlansága miatt többféleképpen értelmezhető, rá
kell kérdezünk arra, hogy mit jelent ez.
A fenntartható fejlődés fogalmának
használata a benne rejlő többértelműség miatt többféle szándékot
jelezhet. Egyrészt azt, amely fenn akarja tartani az eddigi
gyakorlatot és számára a business as usual a lényeg. Ennek érdekében
frazeológiát vált, hogy fenntarthassa a növekedés eddigi gyakorlatát.
Másrészt kifejezheti azt a meggyőződést, hogy új típusú fejlődési
pályára kell lépni, az eddigi, a fejlődést alapjában véve mennyiségi
növekedéssel azonosító felfogással szemben a minőségi változást
tekinti elsődlegesnek.
Ez utóbbi
felfogásnak csak etikai megalapozása lehetséges, mert a jövő
nemzedékek érdekeit a hagyományos antropocentrikus jogi és erkölcsi,
valamint gazdasági felfogás nem veszi figyelembe. Eszerint jogai csak
a már létező egyéneknek vannak. Kötelességek is csak velük szemben
létezhetnek, definiálhatók.(A
gyakorlatban az unokák jelentik azt a horizontot, ahol még megjelenik
a felelősség, a velük szembeni kötelesség gondolata.)
Itt említhető az a látszólag nem ide illő vita,
ami arról folyik, hogy a magzatnak - amely még nem született meg -
vannak-e jogai, s ha igen, melyek azok. Eddig a magyar joggyakorlat a
magzat élethez való jogát a terhesség 13. hetétől ismeri el, ami egy
gyakorlati kompromisszum két szélsőség között. Eszerint a magzatnak
a. fogantatásától, vagy b. a megszületésétől vannak-e jogai.
De
arról, hogy a jövő nemzedékeknek - akik esetleg csak több száz év
múlva születnek meg - már most vannak-e jogai, arról a jelenben élők
nemzedékei dönthetnek. E jogok megadásához át kellene törni a
hagyományos antropocentrikus felfogás kereteit (is),és a nemzedékek
közti igazságosság erkölcsi szempontját kellene érvényesíteni mai
döntéseinkben. (Hiszen például a rájuk hagyott atomhulladékkal
jelenlegi jólétünket az ő költségükre valósítjuk meg.)
A Brundtland jelentés következtetése szerint "az
emberiség túlélése és jóléte függhet attól, hogy sikerül-e a
fenntartható fejlődést globális etikává tenni."(World Commission
on Environment and Development, Our Common Future, Oxford, OUP, 1987,
308)
Milyen etikát és milyen típusú gazdasági növekedést jelent
ez?
Anélkül, hogy e kérdésekbe részletesen belemennék, két dolgot
kell leszögezni: 1. A hagyományos antropocentrikus etikát módosítani
kell. Ki kell egészíteni olyan értékekkel amelyek a jövő nemzedékek,
illetve a természeti környezet, illetve ez utóbbi bizonyos elemei,
mint például az ökoszisztémák. 2. A közgazdaságtan fő áramlatába
kell beemelni a fenti értékeket integráló felfogást.
Ha ezt nem
tesszük, akkor a döntéseinkben mind a jövő nemzedékek érdekeit, mind
az ökoszisztémák jólétét kifejező értékek rendszerint vesztesek
lesznek és a business as usual szempontja győz.
A fenntartható fejlődés gondolata azt a
felismerést fejezi ki, hogy a fejlődés jelenlegi formája - amely azt
a gazdasági növekedéshez köti - hosszú távon nem tartható fenn.
Ennek szerintem a főbb okai a következők:
2. 1. A földi
erőforrások korlátozott, véges volta, belátható időn belül új típusú, megújuló energiahordozók
felhasználására történő áttérést igényel.(A fosszilis
energiahordozók elfogynak.) Ide tartozik az előadás szempontjából
fontos kérdés: az ökoszisztémák terhelhetőségéé. Ez vezet el az
„ökológiai lábnyom” fogalmához.
2.2. Az "ökológiai lábnyom"2
Általánosságban is elmondható, hogy az emberiség
az erőforrásokat, valamint az ökoszisztémákat túlzottan megterhelő
módon használja, azaz szolgáltatásaikat nagyobb mértékben veszi
igénybe, mint ahogy azok évente meg tudnak újulni. A „Global
Footprint Atlas” szerzői megállapítják, hogy az emberiség
"ökológiai lábnyoma" "túlfutott" a számára adott
kereteken, azaz az ökoszisztémák eltartó képességén (biocapacity)3:
„2007-ben az emberiség összes „ökológiai lábnyoma”
18 milliárd globális hektár4 (gha) volt. A Föld népessége 6,7 milliárd fő, az egy főre jutó
ökológiai lábnyom pedig 2,7 globális hektár volt. De ebben az évben a
Földnek csak 11,9 milliárd globális hektárnyi (gha) eltartó
képessége, azaz 1,8 gha/fő volt.
A kb. 50%-os „túlfutás”
(overshot) azt jelenti, hogy 2007-ben az emberiség által
fogyasztásához felhasznált erőforrás 1,5 Föld eltartó képességével
volt egyenlő. Vagyis a Földnek egy év és hat hónapra volt szüksége,
hogy az emberiség által ebben az évben elhasznált erőforrásokat
regenerálja..” (i. m. p. 18)
2.
3. A "globális lábnyom" problematika értékelése
Az
előbbiekből látható, hogy jelenleg mintegy másfél nagyságú Földre
lenne szükség ahhoz, hogy az erőforrások iránti igényét az emberiség
fenntartható módon elégítse ki. Azaz akkor csak az ökoszisztémák
hozamát fogyasztaná el. Most viszont így magát a természeti "tőkét"
éli fel.
Az a gyakorlat, ami ide vezetett a következőkkel függ
össze:
1. A piac a meglévő erőforrásokat optimálisan allokálja. De
nem érzékeny a gazdaság ökológiai korlátaira. Ezért Daly a kizárólag
a piaci szempontokat figyelembe vevő gazdaságot egy olyan hajóhoz
hasonlította, amelyikben optimálisan el van osztva a terhelés, ezért
nem borul fel. De - mivel terhelése nagyságával nem foglalkoznak - az
esetleges túlterhelés miatt elsüllyedhet. (A piac pedig, - bár az
erőforrásokat optimálisan allokálhatja,- de az ökoszisztémákat
túlterhelheti és tönkreteheti.) (Herman E. Daly, Steady-state
economics, Earthscan, London, 1992, pp. 189-190)
2. A fenti gyakorlattal áll összhangban a
(neo)klasszikus közgazdaságtan elméleti tétele, miszerint a termelési
tényezők egymással helyettesíthetők, felcserélhetők. Eszerint a
természeti tőke is minden korlátozás nélkül helyettesíthető az ember
által létrehozott tőkével. Ez a felfogás szerintem hibás. És végzetes
lehet, ha a jövőben továbbra is ennek alapján hoznak beruházási,
fejlesztési stb. döntéseket.
3. Ide kapcsolódik az a piaci
gyakorlat, ami a hosszú távú döntések jövőbeni hatásával szemben
érzéketlen.
4. Az utóbbi évek pénzügyi és gazdasági válságának
tapasztalatai alapján joggal vonható le a következtetés, miszerint
adódik a piac nem képes önkorrekcióra, azaz önszabályozásra.
5. Ezért a piaci szereplők és állami döntéshozók szemléletének meg kell
változnia, és az előbbi kritikát elfogadva kell cselekedniük: A
fentieket figyelembe véve kell találni olyan fejlődési pályát, amely
hosszú távon fenntartható az emberiség ökológiai létfeltételeinek
szétrombolása nélkül.
A fosszilis energiahordozók felhasználása által kiváltott üvegházhatás is a megújuló energiahordozók, mint helyettesítők fokozott felhasználásának irányába orientál. De felhasználásuk mértéke messze elmarad a kívánatostól.
A Föld története során természetesen már többször változott az éghajlata. Ami számunkra új és fontos, az az ember által okozott felmelegedés, ami hozzáadódik a tisztán természeti folyamatokhoz. Ez pedig az ipari forradalom óta az ember által okozott, megnövelt mértékű széndioxid kibocsátással függ össze. A folyamat előrehaladását Hare a következőképpen írja le:
1750: Az iparosodás előtt a levegő átlagos CO2
koncentrációja 278 ppm
1980-1999: ezen időszakban 0,5 Celsius
fokkal volt melegebb, mint az iparosodás előtti korban.
2005: A
légkör átlagos CO2 koncentrációja 379ppm volt
2009: A légkör
átlagos CO2 koncentrációja 382 ppm volt.
A klímarendszer érzékenysége szerinte akkor
jelentkezik, ha a légkör CO2 tartalma az iparosodás előtti érték
dupláját éri el. Az ekkor jelentkező felmelegedés mértéke nem
becsülhető meg pontosan. De a 2 Celsius foknyi emelkedés határát nem szabadna túllépnie.
Ezért az üvegházhatású gázok
koncentrációját 400 ppm szénegyenérték alá kell csökkenteni. Szerinte 2020-ig meg kell állítani a globális kibocsátás növekedését
és 2050-ig az 1990-es szint 85%-ára kell csökkenteni azt. (W.L.Hare,
Az éghajlat biztonságba jutásáért, in: World Watch Institute, A világ
helyzete 2009, Föld Napja Alapítvány, Budapest, 2009, pp. 29-49)
Az
(ember által okozott) globális felmelegedés elkerülését szolgálja
Az üvegházhatást eredményező,széndioxid
kibocsátást az1997-es Kyotoi
Egyezmény korlátozza. Eszerint a CO2 kibocsátást az 1990-es
bázisévhez képest a 2008/2012-es időszakra átlagosan 5%-kal kell csökkenteni. Azonban
csökkentés mértéke országonként, vagy ország csoportonként változott.
Az Egyezmény 2005-ben lépett hatályba. A 2013 utáni időszakra új
megállapodásra lenne szüksége, de ez mostanáig nem jött létre.
A
volt szocialista országok – tekintettel átalakuló gazdaságuk
sajátos helyzetére – 1990 helyett másik bázisévet is
választhattak. Így „Magyarország 6%-os csökkentést vállalt az 1985–1987-es időszak átlagos
kibocsátásához képest. A jegyzőkönyvet Magyarországon az 2007.
évi IV. törvény hirdette ki..“(Kyotói
Jegyzőkönyv, Wikipédia http://hu.wikipedia.org )
3. 2. Az
EU és a Kyotói Egyezmény
Az EU tagországai felismerték e probléma
fontosságát és komoly vállalást tettek az Egyezményben foglalt
kötelezettségük felett. A néhány évvel ezelőtt helyzetet az EU
2007-es stratégiai terve a következőképpen jellemzi:"Az energia
iránti globális kereslet magas és instabil árak mellett fokozódik. Az
üvegházhatású gázok kibocsátása növekszik...Ennek alapján világos,
hogy az EU és a világ többi része nem reagált az előbbiekre elég
gyorsan az alacsony széndioxid kibocsátású energetikai technológiák
használatával vagy az energia hatékonyság növelésével.
Következésképpen az éghajlatváltozás reális veszéllyé vált és az
energiaellátás biztonsága csökkent."
Eszerint tehát ha
a trendek 2007-től kezdve lényegesen nem változnak, akkor az EU nem
tudja az Egyezményben vállaltakat
teljesíteni: Az EU üvegházhatású gáz
kibocsátása 2010-ben 2%-kal haladja meg az 1990-es szintet és
2030-ben 5%-kal. Az EU energia import
függősége pedig a 2007-es 50%-ról 2030--ra 65%-ra nő.
Ezért
gyökeres fordulatra van szükség, amelynek eredményeképpen 2020-ra az
EU üvegházhatású gázkibocsátásnak az 1990-es szint 80%-ára; 2050-re
50%-ára kell csökkennie. (Towards a European Strategic
Technology Plan., Brussels, 10. 1. 2007, p.2,p.3 COM(2006)847
final)
A fenti adatokból látható,
hogy az EU jelenlegi erőfeszítései elégtelenek. Ebből
kiindulva állapítja meg a terv, hogy „Az EU és energia
rendszerének fenntartható pályára állítása...nagyarányú, hirtelen
változást követel meg az EU energia technológiájának innovációjában,
az alapkutatástól a piaci terjesztésig." (i. m. p. 5)
3. 3. Az
Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC)5 szcenáriói az üvegházhatású gázok (Greenhouse Gase; GHG)
kibocsátásának mértékéről.
A globális felmelegedés elemzésére létrehozott
IPCC kutatásainak eredményei megegyeznek abban, hogy a következő
évtizedekben - tekintve az éghajlatváltozás enyhítésére és a
fenntartható fejlődés elősegítésére irányuló gyakorlatot - az
üvegházhatású gázok globális kibocsátása növekedni fog. Az IPCC
speciális emisszió szcenáriói 2000-ben abból indultak ki, hogy 2000
és 2030 között a fosszilis üzemanyagok megőrzik uralkodó szerepüket
az energiatermelésben. Ebben az időszakban a GHG kibocsátás
mennyisége 9.7GtCO2 egyenérték és
36,7 GtCO2 egyenérték között
várható, ami 2000-hez képest 40 és 110% közötti növekedést jelent.
A
SRES (IPCC Special Report on Emissions Scenarios 2000) emisszió
szcenáriói abból indulnak ki, hogy a következő két évtizedben kb. 0,2
Celsius fok melegedés lesz évtizedenként. Ha a 2000 évi kibocsátást
szinten tartanák, akkor ez 0,1 Celsius fok lenne. Ami a XXI.
században valószínűleg nagyobb lesz, mint XX. században volt.(IPCC
Climate Change, Synthesis Report 2007, p.44 in: http://www.ipcc.ch/)
AZ IPCC SRES szcenárióiból adódó legkisebb és legnagyobb értékek a XXI. században kialakuló földfelszíni hőmérséklet, tengerszint emelkedés (Celsius fokban, illetve méterben), és az üvegházhatású gáz (GHG) tekintetében
Földfelszín hőmérséklet emelkedése C°-ban, tengerszint emelkedése méterben, GHG koncentráció ppm-ben, 2100-ban |
||
Hőmérséklet változás: a 2090-2099 közti érték és a 1980-1999-es időszak értékének különbsége, Celsius fokokban |
Tengerszint emelkedés, méterben |
Üvegházhatású gáz (GHG) koncentráció 2100-ban |
0,3 és 6,4 közötti értékek |
0,18 és 0,64 közötti értékek |
379 és 1550 közötti értékek |
(A táblázat adatainak forrása: i. m. p. 44,
in: http://ipcc.ch/)
A fenti értékek hét, különböző szcenárió
szélső értékei adódnak. Belőlük látható, hogy nagy a. bizonytalanság.
Feltehetően azért, mert különböző típusú lehetséges fejlődési utak
vannak. Továbbá az is része a bizonytalanságnak, hogy az egyes
szcenáriók bekövetkezése mennyire valószínű.
Itt
elég arra rámutatni, hogy a Hare által említett kritikus értékek,
tehát a 2 Celsius foknyi hőmérséklet emelkedés, valamint a 400 ppm
koncentrációjú üvegházhatású gázok (GHG), sőt azoknál jóval nagyobb
értékek is a lehetséges értékek között vannak.
A
probléma fontossága, összetettsége és bonyolultsága technológiai, gazdaságpolitikai és egyéb intézkedések
egész sorát követeli. Megvalósítása az egész társadalom átalakítását
igényli.
Fő akadálya a meglévő struktúrákhoz kötődő
érdekek.
Ezért nem véletlen, hogy a feladatok megvalósításánál
újra és újra felmerülnek a problémák.
Korábban már láttuk, hogy az EU-nak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos vállalásának teljesítése nem problémamentes. Az EU az üvegházhatású gázok csökkentésének tervezésében abból indul ki, hogy az EU-ban felhasznált energia 40%-át az épületek fogyasztják el. Így az épületek energiahatékonyságának növelése megoldást kínál ezzel kapcsolatos vállalásainak teljesítése számára. Az EU 2010-ben ettől a következőket várja:
Az EU felismerte, hogy fontos az olyan épületek megépítése és elterjedése, amelyek minimális energiafelhasználással működnek. Ilyenek már vannak és Magyarországon is találhatók.
Mi a passzívház? A passzívház akkreditációjához 3 kritériumnak kell megfelelnie az épületnek:
Egy sor megoldást alkalmaztak nála melyek közül a fontosabbak:
(Passzívház, Wikipédia Wikipédia. http://hu.wikipédia.org/, és a Passivhaus Institut honlapja http://www.de/index.php alapján)
2011
november 11-12-én passzívház nyílt napok voltak hazánkban, amikor
meg lehetett tekinteni az érdeklődőknek a passzív házakat.
Egy
példa: A budaörsi passzívház. Helyszín: Budaörs, Kovács utca
A nyílt nap időpontja:
2011. november 11. péntek Építés éve: 2011
Épülettípus: családi ház
Hasznos alapterület: 306 négyzetméter (energiavonatkozású felület)
Fűtési energiaigény: 14 kWh/m2,év ,Lakók száma:
5
A passzívház nyíltlap honlapján megtekinthetők a magyar
passzívházak és a leírásuk is
A budaörsi passzívház kényelmes,
hosszútávon fenntartható lakóház a többgyermekes család számára. A
hosszúkás téglalap alakú épület déli oldalán helyezték el a nagy
ablakokkal tagolt lakóhelyiségeket és integrált télikertet. A garázs
az épülettel egybeépített, de termikusan szeparált. A ház egyik
látványossága, az üvegfödémes kétszintes télikert. A függőleges és
ferde üvegfalakat motorosan mozgatott árnyékolók tartják hűvösen a
meleg nyári napokon.Az épület hasznosítja a talajvíz hőjét, az
esővízet egy 50 köbméteres tárolóban gyűjti az épület, az így
összegyűjtött vizet wc-öblítésre, mosásra és kert locsolásra
hasznosítják.
http://www.passzivhaznyiltnap.com/
A passzívház építése Magyarországon kb. 25-30%-kal
kerül többe, mint egy A energiaosztályú hagyományos módon
épített házé, amelynek fűtési hőigénye 28-30 kWh/m2/év.
Tehát az energiamegtakarítás kb. 50%.
A passzívházak többletköltsége 15-20 év alatt térül meg. (SzaNaKa Kft 2112 Veresegyház, Szadai út 11. honlapja: Passzívház és hibridház építés, http://passzivhaz.co)
Jegyzetek
1 e-mail: drmolnarlaszlo@gmail.com
2 "Az ökológiai lábnyom annak a biológiailag produktív földterületnek és vízfelületnek a nagysága, amely mindazon erőforrás megtermeléséhez szükséges, amely egy egyén, egy népcsoport vagy egy tevékenység fogyasztásához, illetve az ez által létrehozott hulladék elnyeléséhez kell a technológia és az erőforrás menedzsment általános gyakorlata mellett. Ez a terület összehasonlítható a biológiai kapacitással, azzal a rendelkezésre álló produktív területtel, amely ezen erőforrások létrehozására és a hulladék lenyelésére képes." Ewing B., D. Moore, S. Goldfinger, A. Oursler, A. Reed, and M. Wackernagel. 2010. The Ecological Footprint Atlas 2010. Oakland: Global Footprint Network. p.8)
3 Eltartóképesség (biocapacity): 2008-ban 12 milliárd ha termőföld és víz volt a Földön és ez 6,7 milliárd főre jutott. Az egy főre jutó gha így 12/6,7=1,79 gha volt. (Glossary in: http://www.globalfootprintnetwork.org./
4A globális hektár (global hectar, gha) a biológiailag produktív föld vagy víz terület fajtától függően súlyozott átlaggal normalizált átlagos termőképessége egy adott évben (Glossary in: http://www.globalfootprintnetwork.org./
5 Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC)