A ’hatvanas években az irodai alkalmazottak ügyes kis csörgő-zörgő gépekkel számoltak: ha egy számot meg kellett szorozni öttel, bebillentyűzték, és egy kis kart ötször megtekerve megjelent az eredmény (ahhoz hasonlóan, ahogy autónk kilóméterszámlálója működik). Az 555-tel való szorzástól sem lett izomlázunk: a helyiértékeknek megfelelően mindig arrébb toltuk a számot, s így csak 3x5 forgatásra volt szükség. Ha pedig 99-cel szoroztunk, a két helyiértékkel történő előretolás 100-szoros értékéből egyet visszatekertünk, és már is meg lett az eredmény. Nemrégiben egy sor régiségboltot végig kellett járnom, mire találtam egy ilyen kis gépet. A mai fiatalok úgy néztek rá, mint egy őskori régészeti leletre, pedig csak egy fél évszázad telt el azóta.
A ’hetvenes években már Hunor márkájú, a számokat vörösen izzó szállal kiíró elektromos számítógépekkel dolgoztunk, melyekhez fali dugaszra volt szükség. Aztán 1983-ban Kanadában járva vettem egy ma is működő, féltenyérnyi kis Sharp zsebszámológépet. Mikor itthon megmutattam egy idősebb, „polgári” gondolkodású kollégának, hosszasan vizsgálta, hol kell csatlakoztatni, vagy elemet tenni bele. Amikor pedig megtudta, hogy természetes fénnyel működik, először elállt a szava, majd feldúltan fejtegetni kezdte, hogy hol járna a világ a műszaki fejlődésben, ha 1917-ben nem csak Oroszországban, hanem az egész világon győz a bolsevik forradalom. A folytatást ismerjük. 1993 internet, 1994 Yahoo!, 1995 Amazon.com, 1998 Google, 2001 Wikipedia, 2004 Facebook, 2005 Youtube, 2006 Twitter.
Gordon Moore 1965-ben megjósolta, hogy a számítógépek teljesítménye másfél-két évenként meg fog kétszereződni. És láss csodát, a Moore-törvény mindmáig érvényes. Ha a mai számítógépekhez az 1971-es mikroprocesszort használnák, 160 négyzetméteres mikroprocesszor-felületre lenne szükség (!).1 Képzeljük el, mi lenne, ha mondjuk az autók is ilyen exponenciális ütemben tökéletesednének. Christopher Evans 1979-ben ennek utánaszámolt: „Mennyivel olcsóbbak és hatékonyabbak lennének ebben az esetben napjaink modelljei? …Ma egy Rolls-Royce-ot 1,35 fontért vehetnénk meg, az autó egyetlen gallon benzinnel hárommillió mérföldet futhatna, és a motor teljesítménye a Queen Elisabeth II óceánjáró mozgatásához is elegendő lenne. Ráadásul, ha még a miniatürizálás is szempont, akkor jó, ha tudjuk, hogy ezekből a motorokból egy gombostű fején fél tucat is elférne.”2 És ne feledjük, 1979 óta 35 év telt el, hozzávetőlegesen 20-szoros megduplázódás. Az autók nyelvén kifejezett számítógép-fejlődés már eddig is hihetetlennek tűnhetett, ezért a további számításokat meg sem kísérlem, mert attól tartok, hogy csak írásom hitelességét kockáztatnám a tisztelt Olvasó szemében.
Digitális lavina szemtanúi vagyunk. 2012-ben a világ 2,8 milliárd terabájt adatot produkált. 2020-ra 40 milliárd várható.3 (Aki nem járatos az informatikában: az információ alapegysége a bit, mely az adott szám kettes alapú hatványa; például 256-ot 2 a nyolcadik hatványaként írhatunk fel, tehát 8 bit az információs értéke. Minden további bit újabb megkétszereződést jelent. 8 bit egy bájtot tesz ki. A tera ezer milliárdot jelent. A digitalizálás során minden információt számokká írnak át: szöveget, képet, hangot.) Az írás hajnalától 2003-ig összesen 5 exabájtnyi (ezer ezer milliárd) információmennyiség keletkezett. 2012-ben bolygónk lakói minden tíz percben „megtermelték” ezt az információmennyiséget.4
Ha beütöm számítógépem keresőjébe, hogy „klímaváltozás”, 0,32 másodperc alatt 503 ezer találatot ír ki a gép. Ha pedig angolul írom be, hogy „climate change”, 0,38 másodperc alatt 75 millió kétszázezer találatot ad ki. (Ráadásul keresettségüknek megfelelő sorrendbe állítva.) Ez még akkor is bámulatos, ha a rendszer nem azon minutában tekinti át a földkerekség összes digitális anyagát, hanem előre „készül”, folyamatosan pásztázza a weboldalak tartalmát és a világhálóra feltett dokumentumok szavait külön-külön indexeli (megjelöli és szortírozza).
Felfoghatatlan, hogyan képes megtalálni mindazokat a dokumentumokat, ahol előfordul ez a sor: „Megy a juhász szamáron”, vagy megvizsgálni, vajon egy egyetemi szakdolgozat mondatai eredetiek-e, vagy a hallgató kimásolta valahonnan. Elnézést a blaszfémiáért, de mi ez, ha nem maga a Mindenható? Ráadásul az adatfeldolgozás már nem is a földi szerver-parkokban, hanem egyre inkább „a felhőben” folyik. Ezek után nem esik nehezemre elképzelni, hogy létezik egy olyan felsőbb lény, aki mindent tud… Hiszen sejtésem szerint a műszaki fejlődés és egy-egy nagy, világrengető találmány nem más, mint szánalmas és primitív utánzata annak, ami a természetben természetes módon létezik. (Lásd például az audio-vizuális készülékek digitális technikáját és ahogy a gének az információt „kezelik”.)
Ha valami technikailag ilyen hihetetlenül csodálatos dolog, az emberben föltolul a kérdés: mi lesz ebből? – hová fog ez vezetni? Nem fognak ezzel valakik valamikor visszaélni? Dehogyis nem! Jaron Lanier amerikai informatikust a kibertér gurujának tartják. Hosszan lógó, filces hajfonataival rászolgált az elnevezésre. Lanier víziója szerint a tőkén alapuló kapitalizmus a végét járja. A kompjúterek uralta világban az ellenőrzés lesz a hatalom forrása. Minél nagyobb a számítógéped, annál több információval rendelkezel. Te szabod meg a szabályokat. A verseny nem a piaci részesedésért folyik, hanem az irányításért. Az Amazon, a Facebook, a Google ugyan a profitban is érdekeltek, de végső soron egyfajta digitális utópizmus által hajtva, ők az egész társadalmat meg akarják változtatni: optimalizálni a saját elképzelésük szerint, sőt, magát a valóságot is optimalizálni akarják. Lanier „digitális maoistáknak” nevezi e nagy internetes cégek vezetőit. Larry Page-nek, Jeff Bezosnak és Mark Zuckerbergnek a kapitalizmuson túlmutató, transzcendentális céljaik vannak. Egy jobb világot szeretnének teremteni, amelyről még nem tudják pontosan, milyen is lesz. Úgy gondolják, hogy a valóságot le kell cserélni egy nagy, mesterséges intelligenciára, hogy mindnyájan egy tökéletes, digitalizált világban éljünk.5
A Spiegelnek adott interjúban Lanier e digitalizált jövő veszélyeit fejtegeti. Szerinte Salvador Allende, Chile szocialista elnöke dédelgetett először ilyen terveket. „Allende meg akarta alapítani Chilében az első kibernetikus államot. Egy óriási kompjúterhálózat lett volna hivatva optimalizálni a társadalmat és mindenkit ellátni szabad információval”. Allendét azonban megbuktatta a CIA, és az internetet manapság az amerikai NSA, a Nemzetbiztonsági Ügynökség ugyanarra a célra használja, amire a baloldaliak akarták: az emberek világméretű ellenőrzésére.
Naponta jóval több, mint öt milliárd kérdéssel bombázzuk a Google keresőgépeit. A Google a világ legnagyobb adatgyűjtője. Minden felhasználójáról „érzékeny” profilt készít. Tudja rólunk, hogy mi az érdeklődési körünk. Tevékenysége felöleli a robotikát, a mesterséges intelligenciát, a megújuló energiákat és élettartamunk meghosszabbítását. A Google foglalkoztatja a világ legjobb koponyáit és évi 8 milliárd dollárt fordít kutatásra. (Magyarország ezzel szemben 1,5 milliárdot.) 40 országban 54 ezer embert alkalmaz. 60 milliárdos forgalmat bonyolít le (a magyar GDP fele) és 13 milliárd a nyeresége. (Összehasonlításul: a német Daimler ugyanazt a nyereséget 275 ezer embert foglalkoztatásával éri el. A Google tőzsdei értéke 276, a Daimleré 75 milliárd euró.) Vezetőinek szótárában gyakoriak az „emberiség” és „világméretű” kifejezések. Larry Page terve, hogy az évtized végére az egész emberiség „online” legyen. Célja a világ megváltoztatása és a jövő kitalálása.6
2011-ben a Facebook háromezer alkalmazottal 3,7 milliárd dollár forgalmat és 1 milliárd nyereséget ért el. (Ugyanakkor a német munkáltatók évi 26,8 milliárd euró veszteséget szenvednek el, amiért alkalmazottaik munkaidőben fészbukolnak.) A keresztények száma a világon hozzávetőlegesen 2,2 milliárd, a muzulmánoké 1,6; a Facebook-hívőké ugyanannyi, mint a hinduké (0,9 milliárd). A cég egy egész generációt „felvásárolt”.7
Még ki sem síránkoztuk magunkat a kapitalizmus rútságain, a ’nyolcanas évek óta egyre csak táguló jövedelemkülönbségeken, a tőzsde-buborékokon és az elkerülhetetlen válságokon, és máris új fenyegetésektől retteghetünk: jönnek az új, önkéntes világmegváltók. És még csak nem is a profitra hajtanak!
Talán még emlékszik a kedves Olvasó, hogy 1997-ben az IBM által épített Deep Blue számítógép legyőzte Garry Kaszparovot, az akkori sakkvilágbajnokot. E csodát az tette lehetővé, hogy a kompjúter másodpercenként 200 millió lehetséges sakklépést tekintett át. Ezt követően az IBM megalkotta Watsont, aki képes az emberi beszédet megérteni és a feltett kérdésekre válaszolni. 2011-ben Watson legyőzte az amerikai Jeopardy! (kockáztass!) nevű műveltségi vetélkedő két korábbi győztesét, elnyerve az egymillió dolláros fődíjat. Watson 4 terabájtnyi memóriájába 200 millió oldal szöveget tápláltak be (közte a teljes angol nyelvű wikipédiát, az Enciklopédia Britannicát és a teljes Shakespeare-t), de az internetet ugyanúgy nem volt szabad használnia verseny közben, mint versenytársainak. (A terabájt milliárdos nagyságrendet jelent.)
2014 januárjában Virginia Rometty, az IBM vezérigazgatója egy felhasználóknak és üzleti partnereknek tartott konferencián jelentette be, hogy az IBM Watson tökéletesítésével új korszakot nyitott meg: a gondolkodó kompjúterek üzleti felhasználását, mely beláthatatlanul meg fog változtatni minden tevékenységet és ezáltal életünket, hétköznapjainkat is. Általa okosabb és jobb lesz a világ. A számítógépek első generációja számításokat végzett; a következő programozott („ha… akkor“ típusú feladatokat oldott meg, ezek működtetik valamennyi digitális eszközünket), Watson pedig már egy tanuló-megismerő, mesterséges intelligenciájú gép, cognitive kompjúter. Gyorsasága 24-szeresére nőtt, miközben ruhaszekrény nagyságú méretét három egymásra tett pizzadobozéra redukálták. Kapacitása 2,5 milliárd gigabájt (azaz 2,5 milliárd milliárd bájt). 2013-ban elkezdődött kivételes képességeinek üzleti felhasználása a gyógyászatban.
Az áttörést az emberi nyelv közvetlen megértése jelentette – szemben az eddigi gépekkel, melyek csak a digitalizált formában betáplált adatokat „értik meg“. Watson képes disztingválni a szavak különféle jelentése között, érti a célzásokat. Olyan képességekkel rendelkezik, melyekről eddig úgy tartották, hogy meghaladja a számítógépek lehetőségeit. Watson „lát“ és „érez”, a betáplált információk alapján képes érzékelni és felfogni a körülötte lévő világot. Felfedezi a rendezettséget, a struktúrákat. Ahogy „Ginni“ Rometty mondta, nem csak megtalálja a tűt a szalmakazalban, de „meg is érti“ a szalmakazlat, felfogja, hogy mi az, milyen alapon rendeződik. Watson érvel és vitatkozik. Nem csak „kiad“ egy eredményt, meg is védi a maga igazát; felsorolja az érveket és ellenérveket. Hipotéziseket állít fel és vet el. Válaszol a miértekre. Képes a párbeszédre. Pontosító kérdéseket tesz fel. Értékeli az új információt és beépíti a meglévő tudásanyagba. Végül pedig javaslatokat dolgoz ki, számbavéve a lehetőségeket és a következményeket. Mindebből pedig tanul és okosodik. Minden művelettől, minden feladattól intelligensebb lesz.
Watsont a rákbetegeket kezelő Memorial Sloan-Kettering kórházban próbálták ki először. Jose Belsaga, az intézet professzora a konferencián egy konkrét esetet ismertet. Egy fiatal lánynál tüdőrákot diagnosztizáltak. Watson megállapította, hogy nincs elegendő adat, melynek alapján meg lehetne határozni a megfelelő terápiát; de mivel mégis döntést kell hozni, rangsorba állította a választási lehetőségeket, és az ezekhez kapcsolódó gyógyulási valószínűségeket a megelőző hasonló esetek ismeretében. A daganatnak mutációi voltak, és a helyes döntéshez fontos volt ezek figyelembe vétele. A rákbetegek kezelésére vonatkozó szabvány-előírás azt tartalmazta, hogy mutációk esetén egy sajátos terápiára van szükség. A kórház sebészei eszerint jártak volna el. De egy szakmai publikáció szerint egy bizonyos mutáció esetében – és ez állt fenn a betegnél – e különleges kezelés nem alkalmazható. Belsaga professzor szerint a világon legfeljebb tíz sebész ha tud erről a cikkről, és a kórház ezer orvosa közül talán kettő vagy három. De Watson tudott róla…
Az IBM 1 milliárd dollárt szán Watson további tökéletesítésére; ez kutatási-fejlesztési tevékenységének egyharmada (Magyarország kb. 1,5 milliárd dollárt költ k+f-re); a vele foglalkozó egységnek New Yorkban vásárolt székházat, stílszerűen a Silicon Alley körzetben, ahol 2000 szakértő fog dolgozni a témán. E székház egyúttal kiképző hely is lesz azok számára, akik el akarják sajátítani az új technológiát. Az adatelemzésből származó 2015-ös bevételi tervét (ide tartozik Watson is) az IBM nemrégiben 4 milliárd dollárról 20 (!) milliárdra emelte. (Hazánk teljes GDP-je 130 milliárd dollár.) Az új technológia „felhő”-alapú lesz, és ez ráfér az eddig a régi módon operáló cégre: bár profitja folyamatosan nő, részvényei 13 százalékkal estek tavaly március óta.8
Watson legígéretesebb ténykedési területe az orvoslás. A rák-kezelés őskorában kevés eszközzel rendelkeztek: vizsgálati eredmények, röntgenfelvételek, laboratóriumi leletek, szakkönyvek és csak néhány gyógyszer és eljárás volt használatos (az emlőrák esetében például négyféle terápiát alkalmaztak), nem volt internet. Manapság a szakirodalom áttekinthetetlenül nagy, a publikációk exponenciálisan nőnek, az orvosok nem tudják követni a legújabb eredményeket. Számtalan új és rendkívül összetett vizsgálati módszert és eszközt alkalmaznak, az emberi agy képtelen ezek eredményeinek integrálására. Ötven féle emlőrákot tartanak nyilván, kezelésükre 800 gyógymódot dolgoztak ki, és nyolcvanat alkalmaznak is. Minden tumor más, mindegyiket külön szekvenálnak (genetikailag vizsgálnak), hogy megtalálják az arra a speciális esetre alkalmazható gyógymódot. Az emberi DNS-ben húszezer gént analizáltak, tipizáltak. Ebből 340 rákkeltő gént azonosítottak, de ezeknek többféle mutációja van, és egymással is interakcióra lépnek – nincs az az orvos, aki képes kielégítően meghatározni a vizsgált tumor jellegzetességeit és előidézőit. Az orvostudomány fuldoklik az áttekinthetetlenül nagy adattengerben, aminek ismerete elengedhetetlen lenne a precíziós, esetre szabott orvoslásban. Ebben tud Watson segíteni: az irdatlan memóriájával és adatrendszerező képességével. Képes minden, az adott eset szempontjából releváns adatot előhívni, ezeket integrálni és fontossági sorrendbe állított javaslatokat kidolgozni úgy a diagnózisra, mind a terápiára.
Amerikában a harmadik legfontosabb halálozási ok az elkerülhető orvosi tévedés; minden ötödik diagnózis hibás. Évente 400 ezer ember (!) emiatt hal meg.9 Kell-e ennél súlyosabb érv Watson segítségül hívására? Következő alkalmazási területeként a pénzügyi szolgáltatásokat jelölik meg (a bankok a fejlesztési hitelezésnél a meglévő információnak csak a töredékét képesek felhasználni). De nagy reményeket fűznek hozzá a gyógyszeriparban és minden olyan területen, ahol hatalmas adattömeggel és a lehetőségek és valószínűségek nagy számával kell dolgozni. Az IBM-esek szóhasználatában egyre gyakrabban fordul elő a big data kifejezés.
Az Amazon internetes kereskedelmi cég tavaly 54 milliárd eurós forgalmat bonyolított le; 23 országban 110 ezer embert foglalkoztat. Tulajdonosának, Jeff Bezosnak világlapja és saját űrutazási cége van. Az Amazon tőzsdei értéke 129 milliárd euró (a Volkswagené például csak 86 milliárd). Vásárlási szokásaink, a kiskereskedelem szerkezete már most kezd megváltozni. De képzeljük el, akkor mi lesz, ha online vásárláskor Watson majd – jó eladó módjára – a fülünkbe súgja a mustrált termék tulajdonságait, rákérdez, mik az elképzeléseink, mennyit vagyunk hajlandók fizetni, esetleg más, hasonló termékeket ajánl. Ez a kereskedelem teljes átalakulásához fog vezetni. Ki fog ezután boltba menni? Tömeges munkanélküliséget okozhat, de az IBM-esek azt hangsúlyozzák, hogy a foglalkoztatás éppen azon területek egyike, ahol Watson sokat segíthet: mindenkit felülmúló tájékozottsággal rendelkezik majd a munkaerőpiacon, s így a munkát keresők és az üres állások könnyebben egymásra találnak.
Watsont rossz ügyek érdekében is felhasználhatják (ha ugyan már nem használják is). Az amerikaiak mindent és mindenkit lehallgatnak, de nincs az az apparátus, mely ezt az adatözönt elemezni tudná – Watsonnak ez gyerekjáték lesz. Amikor pedig majd egy cég vagy egy bank erkölcstelen döntést hoz, rá fogják kenni.
Ennyi izgalmas és jó hír hallatán, közgazdász lévén, elgondolkoztam: vajon boldogulna-e Watson a közgazdaságtannal? – Amely tudományban a vélemények, értékek és érdekek többet nyomnak a latban, mint az objektív tények. Egy vállalat vezetése bizonyára meg sem kottyanna neki. De egy egész nemzetgazdasággal, egy országgal elbírna-e? El tudná-e intézni, hogy egyszerre csökkenjen az eladósodás és nőjön a GDP? Vagy emelkedjenek a bérek, miközben a költségvetés egyensúlyban marad? És mindezt úgy, hogy a külföldi tőke ne riadjon el és a kormány nyerje meg a következő választást? (Esetleg még azt is, hogy a külföldi sajtó ne mondjon kígyót-békát rá?…) Meglehet, hogy e 2,5 milliárd gigabájtos koponya még erre is képes lesz. És akkor majd megérjük, hogy Watson az IMF-et is koldusbotra juttatja.
Stubby őrmester az I. világháború amerikai hőse volt. Sajátos szabású zubbonyán alig fértek el a kitüntetések. Beauty-t hat brit társával együtt a II. világháborúban végrehajtott hőstetteikért Dickin-medállal tüntették ki, ami megfelelt a katonáknak adományozott Viktória Keresztnek (Stubby ugyanis játszótéri keverék, Beauty pedig terrier volt). Dickin-medállban részesült még három harctéri ló, egy macska és harminckét galamb.10 Robert Merle utópisztikus regényében, az Állati elmékben robbanóanyaggal felszerelt delfineket ellenséges hajók megtámadására képeznek ki. Az amerikai hadseregnek jelenleg közel tízezer drónja van – ezek nagyrészt „Holló” és „Puma” elnevezésű, néhány kilogrammos automata repülő szerkezetek. Kitűnő felderítők, a gps és az informatika fejlődése hatalmasra növelte lehetőségeiket, nélkülözhetetlenné váltak. A Pentagonban most vita folyik arról, hogy a drónok és más hadi robotok operátorait milyen kitüntetésben részesítsék: hogyan aránylik egymáshoz a személyes életét kockáztató katona harctéri hőstette a drónokat biztos helyről, esetleg több ezer kilométerről irányító, karosszékben ülő, és esténként családjához hazatérő kíber harcos sikeréhez? – és miben különbözik ő az orvlövésztől?11
Fölvetődött a gondolat, hogy a háborúkat drónok és robotok vívják meg. Ez egészséges visszatérés lenne az ókori és középkori hadviseléshez, amikor a két ellenséges hadsereg csatáját időnként a vezérek párbaja döntötte el, szemben az újkor, és különösen a XX. század tömegmészárlásaival.12 A hadi robotok és drónok sok hasznos munkát képesek elvégezni (aknaszedés, felderítés, rejtett célpontok támadása, stb). De attól a gondolattól, hogy a háborúkat automatizált fegyver-rendszerek vívják meg egymással, és a harcból kiiktassák a katonai erényeket, hogy robotok öljenek embereket, a hivatásos katonák jelentős része idegenkedik, mert „az emberek meggyilkolását komoly dolognak tartják” – írja az Economist 2014. március 29-i száma. (A bizonytalanságra utal, hogy a Pentagon költségvetésének robot-rovata az idén jelentősen csökkent.)13
A kisebb teljesítményű drónok előállítása már kevesebb, mint ezer dollárba kerül, de kereskedelmi forgalmaz-ásuk jelenleg még tilos Amerikában. A tervek szerint azonban 2015-től már lehetséges lesz. Az Amazon, a világ legnagyobb internetes csomagküldő cége erre tudatosan készül; miután a raktározási tevékenysége már úgyis automatizált, a szállítást is robotokra akarja bízni. Az áttérés az önvezérlésű, automata autókra csupán döntés kérdése. Jelenleg kb. tíz millió robot-porszívó tisztítja a szőnyegeket világszerte. Számuk hamarosan ugrásszerűen megnő. A feldolgozóiparban 1,2-1,5 millió robot dolgozik. Alkalmazásukban Japán, Dél-Korea Amerika és Németország vezet. Igen jól végzik a feladatukat az őrködő-felügyelő robotok is. A mini-drónok újságírók és paparazzik nélkülözhetetlen munkaeszközei lesznek. A „big data” szférájában (ahol emberi aggyal áttekinthetetlenül nagy adatmennyiséget kell kezelni), a robotok hamarosan átveszik majd a szerepünket. Ezzel máris elkezdődik az Isaac Asimov által elképzelt jövő, amikor a robotok már nem csak a nekik szánt unalmas, piszkos vagy veszélyes munkákat hajlandók elvégezni; igényt tartanak az intelligens tevékenységekre is, s így konfliktus alakul ki robot és ember között. A digitalizált könyvelő-robotok hamarabb megtalálják majd a csalást, mint a könyvszakértők, a szövegbányász robotok a szükséges precedenseket, mint a jogászok, az egészségügyben alkalmazottak jobb diagnózist állítanak majd fel, mint az orvosok. Formájuk az elvégzendő funkcióhoz alkalmazkodik, nem ritkán emberformát öltenek. (Ezek Karel Capek „Rossum univerzális robotjai” című drámájának mintájára készülnek.) A Japánban demenciás öregek vigasztalására kifejlesztett simogatható és selypegő fókakölyök-robotok helyett azonban én egyértelműen az igazi ugató kutyákat preferálnám.
A mezőgazdaságban is jól alkalmazhatók. A második világháború után a fejlett országokban minden harmadik ember a mezőgazdaságban dolgozott (nálunk minden második). Ma a foglalkoztatottak 2-4 százaléka az akkori élelmiszer-mennyiség többszörösét termeli meg.
(A mutató nem lenne ilyen valószínűtlenül alacsony, ha a mezőgazdasági termelés egyes fázisait ma már nem más statisztikai kategóriába sorolt szolgáltatók végeznék.) Az ipari forradalomban elkezdődött az izomtevékenység gépi erővel történő helyettesítése, s ez a folyamat mára sok fizikai munkát tett feleslegessé. A digitális forradalom most a szellemi munkát fogja felváltani – félelmetes tempóban. Keynes már 1930-ban megfogalmazta azt a félelmét, hogy vajon a műszaki fejlődés nem veszi-e el több ember munkáját, mint amennyinek újat teremt. Mindeddig az volt a helyzet – de legalább is abban a hitben éltünk –, hogy a feldolgozóiparban megszűnt munkahelyeket a bővülő szolgáltatási szektor újakkal helyettesíti; hogy a műszaki fejlődés több munkahelyet teremt, mint amennyit megszüntet; hogy a növekvő munkatermelékenység miatt növekvő bérek növelik a keresletet, s ezzel új munkahelyeket hoznak létre. Ennek az illúziónak vége. „Az elmúlt 30 évben a digitális forradalom sok olyan közepes képzettséget igénylő munkahelyet szüntetett meg, melyek a XX. század középosztályának zömét adták. Eltűnnek a gépírónők, a jegyeladók, a pénztárnokok, ahhoz hasonlóan, ahogy a kézi szövőnők az ipari forradalom után.” Egy Oxfordban készült tanulmány szerint az elkövetkező két évtizedben a mai amerikai munkahelyek 47 százalékát automaták fogják felváltani.14 Martin Ford amerikai kompjútertudós a jövőre 75 (!) százalékos munkanélküliséget jósol.15 A korábbi hiedelemmel ellentétben éppen a szolgáltatásokban várható a legtöbb munkahely megszűnése.
A Spiegel 2014. 15-16-17. számaiban közölt sorozat is a digitális forradalom társadalmi-foglalkoztatási hatásait vizsgálja (a már hivatkozott oxfordi kutatás nyomán). Az automatizálás legkevésbé azokat a szakmákat fogja érinteni, melyek közvetlenül az emberrel foglalkoznak, melyek nem annyira tudást, mint inkább érzelmeket, empátiát igényelnek, amelyre a robotok képtelenek. A pedagógusok, szociális munkások, egészségügyben dolgozók, jogászok, menedzserek, művészek és médiamunkások állása megmarad. Az edzőknek, jóga-instruktoroknak, rekreációs terapeutáknak és párkapcsolati tanácsadásból élőknek sem kell félniük a munkanélküliségtől. Ezzel szemben a sofőrök, éttermi szakácsok, hivatali dolgozók és ingatlanügynökök munkája 90-97 százalékos valószínűséggel megszűnik. A közgazdász-szakma eltűnésének 43 százalékos a valószínűsége. A fogorvosok – ettől nem kell félni – megmaradnak; felcserélésük valószínűtlen, csupán 0,4 százalékos az esélye.16
Jánossy Ferenc a hatvanas-hetvenes évek híres közgazdásza volt. Egy nyugat-európai diákoknak tartott előadásán a foglalkoztatás jövőjét fejtegette egy olyan korban, amikor az internetről még csak nem is vizionáltak. Úgy képzelte el, hogy a jövőben az emberek döntő része magasan képzett értelmiségi lesz, és egymásnak közvetlenül végzett, pénz nélküli csereszolgáltatásokkal elégítik ki majd szükségleteiket automatákkal megteremtett árubőség közepette (én megtervezem a házadat, te zeneórát adsz a gyermekemnek). Csak a legpiszkosabb, legkellemetlenebb és legigénytelenebb, ugyanakkor nem gépesíthető fizikai munkákkal lehet majd pénzt keresni (csatornatisztítás és egyéb köztisztasági feladatok, építkezés, beteggondozás, stb.) és az itt szerzett pénzért veszik meg a szükséges termékeket. Az a gyanúm, hogy a digitális világban sok minden fog erre a vízióra hasonlítani. A Spiegel elképzelése szerint a digitális forradalom megváltoztatja a vállalkozások és piacok jellegét. A megacégek megmaradnak, de alattuk az internet felhőjében működő, értékteremtő, saját piacukat közvetlenül létrehozó mikrovállalkozók milliói alkotják majd a gazdaság zömét.17 Az ún. start-upok, az interneten feltűnő sikeres kis kreatív cégek ennek az új világnak az első fecskéi.
A hagyományos középosztály eltűnése és a digitális mikrovállalkozók magas jövedelme miatt a társadalmi feszültségek még a maiakhoz képest is kiéleződnek. Sajátos ellentmondás alakul ki: ha a fejlett nyugati országokban a jóléti politika megmarad, azaz a munkaerő költsége továbbra is magas lesz, a munkavállalók csak magas bérért hajlandók dolgozni, a befektetők az automatizálás fokozásával még inkább meg akarnak majd szabadulni az élőmunkától. A munka termelékenysége (a munkáé? – nem a robotoké?) ugyan hihetetlenül megnő, s elvileg lehetővé válik, hogy a nem-dolgozókat adókon keresztül történő újraelosztással juttassák jövedelemhez. (Egy ilyen jellegű, túl korai, abortált kísérletet hazai entellektüelek részéről nemrég volt alkalmunk tapasztalni.) Ez azonban még tovább élezné a fenti ellentmondást.18
A közgazdászok körében jól ismert az ún. Maslow-piramis, mely az alapvető emberi szükségleteket rangsorolja. Egyszer – nagy megelégedésemre – egy Max Neef nevű alternatív közgazdász ezt kiegészítette a semmittevéssel, mint szintén alapvető emberi szükséglettel. Bár a kapitalizmus a reneszánsz itáliai városállamaiban alakult ki, a legtöbben mégis Max Weberre emlékeznek, aki a protestantizmussal megszülető munkaetikát tartja a kapitalizmus létrejöttében a fő tényezőnek. Nos, az eljövő évtizedekben Neefre és egy ellenideológiának – a lustálkodásnak mint alapvető emberi jognak, sőt, életcélnak – az indoktrinálására lenne szükség, hogy túléljük a ránk váró eddigi legnagyobb megpróbáltatást: hogy tudniillik munka nélkül is van értelme az életnek.
A hozzám hasonló korúak gyermekkora jelszók közepette telt el, mint pl.: „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga”. A 8 óra munka fontos szerepet játszott a pihenés és a szórakozás mellett. Még megérjük, hogy Nagy Feró kénytelen lesz átírni a dalát.
Felhasznált források
Der Spiegel 10/2012. Hightech. Hertz ist Trumpf. (Markus Dettmer,Hilmar Schmundt, Janko Tietz)
HVG 2012. dec. 22. Káoszgyakorlat. Big Data – adattengerben fulladozó világ. (Nagy Gábor)
Der Spiegel 26/2014. 64. old.
Der Spiegel 20/2013. Leben na h Zahlen. Die gesteuerte Zukunft. (Martin U. Müller, Marcel Rosenbach, Thomas Schulz)
The Economist November 16th 2013. Every step you take. Google Glass, ubiquitous cameras and the threat to privacy.
Heti Válasz, 2014. január 9. A Nagy Testvér születése. (Jaroslaw Gizinski)
20 Jahre Welt im Web. Stern 2. 5. 2013. (Peter Glaser)
Der Spiegel 19/2012. f. Planet der Freundschaft. (Manfred Dworschak, Marcel Rosenbach, Hilmar Schmundt)
Der Spiegel 27/2014. „Irgendjemand zahlt immer.” Spiegel-Gespräch mit Jaron Lanier.
Az IBM 2014. január 9-i konferenciája
http://www.youtube.com/watch?v=654xqu7MWzs&feature=youtu.be
Financial Times January 9, 2014. IBM to create new $1bn Watson business unit.
http://www.ft.com/cms/s/0/e137aac6-78db-11e3-831c-00144feabdc0.html#axzz2qDpSyvzm
IBM forms new Watson Group to meet growing demand for cognitive informations
http://www-03.ibm.com/press/us/en/pressrelease/42867.wss
IBM weboldala
http://researcher.ibm.com/researcher/view_project.php?id=2099
Putting Watson to work
http://www-03.ibm.com/innovation/us/watson/putting_watson_to_work.shtml
The Economist January 11th 2014: IBM. A cure for the Big Blues.
Der Spiegel 51/2013: Internet. Gnadenlos.com. (Markus Brauck, Martin U. Müller, Thomas Schulz)
Tények és tévhitek. Halálos orvoslás.
http://www.tenyek-tevhitek.hu/halalos-orvoslas.htm
1. táblázat
Becsült éves halálozási számok és az egészségügyi beavatkozások gazdasági költségei az USÁ-ban
Körülmények |
Halálesetek |
Költségek |
Forrás |
káros gyógyszeres mellékhatások |
106,000 |
$12 milliárd |
Lazarou (1), |
orvosi hibák |
98,000 |
$2 milliárd |
IOM (6) |
felfekvések |
115,000 |
$55 milliárd |
Xakellis (7), Barczak (8) |
fertőzések |
88,000 |
$5 milliárd |
Weinstein (9), MMWR (10) |
rossz táplálkozás |
108,800 |
----------- |
Nurses Coalition (11) |
Járóbeteg-rendelés |
199,000 |
$77 milliárd |
Starfield (12), Weingart (112) |
szükségtelen beavatkozások |
37,136 |
$122 milliárd |
HCUP (3,13) |
Sebészeti okok |
32,000 |
$9 milliárd |
AHRQ (85) |
Összesen: |
783,936 |
$282 milliárd |
Az egészségügynek tehát évente 784 ezer áldozata van Amerikában.
700 ezer ember hal meg ér- és szívbetegségben és 553 ezer rákban.
(Az IBM-konferencián 400 ezret említettek a 784 ezerrel szemben. Ha az a helyes, akkor igaz a 3. hely a halálozási okok rangsorában.)
The Economist March 29th 2014:
The Economist, January 18th 2014:
Der Spiegel 17/2014. Markus Dettmer, Janko Tietz: Der Sieg der Algorithmen.
Newsweek 18/04/2014. Ben Wolford: Tapping your inner robot.
Magyar Nemzet, 2013. december 28. Molnár Csaba: Robotok az égen.
MN, 2013. aug. 12: Lóránt Károly: Drónok fejlesztésére készül Európa.
HVG, 2013. szeptember 28: Bedő Iván: Intelligens autók. Átveszik a kormányzást.
HVG, 2007. július 7, Prizma: Robot- lelkiismereti gondok.
HVG, 2007. szeptember 15: Vajna Tamás: Programnyelvi fordulatok. Robotok egymás közt.
HVG, 2007. március: Andersen Dávid: Játékos öldöklés.
The Economist, September 7th 2013. Solar powered drones.
The Economist, May 4th 2013. Miniature flying robots.
The Economist June 29th 2013. Cyber warfare. Digital doomsters.
The Economist June 29th 2013. The car that parks itself.
Der Spiegel 51/2013. Johann Grolle: Meisterschaft der Robocops.
Jegyzetek
1 Az első, kereskedelmi forgalomban kapható mikroprocesszor, az Intel 4004 Federico Faggin és az Intel nevéhez fűződik és 1971-re datálható. (Ugyanabban az évben a Texas Instruments is feltalálta a mikroprocesszort.) 2300 tranzisztorból állt, „chip-struktúrája” 10.000 nanométer. A 2011-es Intel Xeon E7 tranzisztorszáma 2,6 milliárd, mérete 32 nanométer. A Moore törvény értelmében 2022-ben a mikroprocesszor kb. 200 milliárd tranzisztorból fog állni és „chip-struktúrája” 1 nanométer lesz, ami már atomi méreteket jelent. Der Spiegel 10/2012.
2 Dawkins, ……….. old.
3 Der Spiegel 10/2012.
4 HVG 2012. dec. 22.
5 Der Spiegel 27/2014.
6 Der Spiegel 20/2013. ????……………………….
és Der Spiegel 26/2014.
7 Der Spiegel 19/2012.
8 Az IBM-et fájdalmas veszteség érte, amikor az Amazonnal szemben elvesztett egy fontos üzletet: a CIA saját felhőjének a kiépítését. (The Economist January 11th 2014.)
9 E témába belepillantva elborzasztó dolgokat olvashatunk: „Az USÁ-ban orvosi műhibákban, gyógyszermellékhatásokban, kórházi fertőzésekben, egyszóval az orvosi kezelésben évente többen halnak meg, mint a retteget rákban, vagy szív és érrendszeri betegségekben…” http://www.tenyek-tevhitek.hu/halalos-orvoslas.htm - a dolog nem ide tartozik, de ha már előjött, az írás legvégén közlök erre vonatkozó adatokat.
10 web, Csahosok a csatatéren.
11 The Economist, March 29th 2014.
12 Ez a lovagiasság Magyarországon még a múlt század első felében is élt. Nem tudom, hallotta-e a kedves olvasó, hogy Horthy pl. párbajra akarta kihívni Masarykot, s csak nehezen tudták lebeszélni szándékáról.
13 Egy georgiai egyetemen kutatás folyik abból a célból, hogy mesterséges lelkiismerettel ruházzák fel a robotokat, hogy „etikusan tegyék harcképtelenné az ellenséget, és kerüljék az indokolatlan vérontást”. (HVG, 2007. július 7.)
14 The Economist, January 18th 2014.
15 The Economist, January 18th 2014.
16 Der Spiegel 17/2014.
17 Der Spiegel 17/2014.
18 The Economist, January 18th 2014, The future of jobs.