(Nietzsche – sein Denken und dessen Entwicklungspotentiale. ALV – Schriftenreihe Band 19. Herausgegeben von Klaus Wellner. Neu – Isenburg, 2011 (Angelika Lenz Verlag).
Érdekes Nietzsche-konferencia zajlott le a Schwarzwald-ban lévő Sankt-Trudpert kolostor romantikus fekvésű épületében. A tudományos konferencia kitűzött feladata az volt, hogy a résztvevők mindegyike egy-egy számára fontos Nietzsche-témát tárgyaljon, mégpedig úgy, hogy ezzel felvillantsa az e területeken elérhető további lépéseket is, túl a nietzschei szövegek a műveken belül maradó interpretálásával.
A résztvevők tanulmányokban foglalták össze eredményeiket, és gyűjteményes kötetben publikálták azokat. A figyelmes olvasó észreveszi, hogy a kötetben többféle módon is összeszövődnek egymással a különböző témák, anélkül, hogy valamilyen módon egy rendszert alkotnának.
A megjelent értékes dolgozatok közül két igen meggyőzően kidolgozott tanulmányt emelnék ki, „Az értékek átértékelésének nietzschei projektjét” Klaus Wellnertől és „A nietzschei filozófia továbbgondolása az esztétikában” című tanulmányt Kiss Endrétől. Ezek a tanulmányok tudták ugyanis a legjobban átfogni a nietzschei témák roppant széles körét.
Az elsőként említett tanulmányban K. Wellner alaposan elemzi az érték fogalmának történetét szinte az egész filozófiatörténetben. Nietzsche értékfogalmának kifejtését azzal a nem ismeretlen ténnyel kezdi, hogy Nietzsche az értékfogalom fejtegetésében mindenhol Kantra hivatkozik az Emberi, nagyon is emberi című művének folyamatában, majd Platón felfogását veszi át, miszerint érték az, ami „an sich”, vagyis független az empirikus világ létezésétől, tehát változatlan, állandósággal bír. Ezt a platóni Állam ezirányú elemeiből vonja le, (ahol a jó a legtöbb érték). Nietzsche nem fogadja el az értékről vallott Platón-interpretációt, de hangsúlyozza, hogy az empirikus megismerés sohasem vezet el az igazsághoz, másfelől, hogy a voltaképpeni érték nem az érzéki világ része. A következőkben Scheler és N. Hartmann értékkoncepciójára tér ki, miszerint az értékproblémák nem a tudomány, hanem az alkotó praktikus „életszemléletéhez” tartozik, így tehát az érték nem vezethető le a létből. Itt írja le, miért nem tud Nietzsche azonosulni a neokantiánus érték-felfogással. Így Nietzsche Wellner szerint lényegében a pragratizmus irányába fordult.
A következőkben az „értékek átértékesítések” nietzschei gondolat fejlődésében vizsgálja a szerző, bemutatva ezek fokozatait, de úgy véli – korhű fejtegetésben, hogy az „új morál” nem igazán egzakt fogalmú kifejezés Nietzschéről.
Összefoglalásképpen azt írja a szerző, hogy a nietzschei érték-koncepció története eléggé plauzibilisen meghatározható ugyan, de még mindig tovább építendő, mert ma már nagyobb róla e történeti tudásunk. Végül megállapítható, hogy Nietzsche érték-eszményének nincsen meg ma a kulturális feltételrendszere és talán csak a tudományt lehet háttereként megnevezni.
A megjelent tanulmányok közül gondolatgazdaságával és friss érvelésével Kiss Endre dolgozata tűnik ki. A szerző nem először nyúl a mimezis problematikájához, hivatkozott is korábbi tanulmányára (Szecesszió egykor és most, Budapest 1984.) és most is találékonysága példamutató. A Niemann – elemzés többet rejt, mint, amit egy szöveg interpretációtól várnánk. Kiss szerint Niemann kimutatja: alkalmazni lehet a nietzschei művészetfilozófiát a számára megfelelő művekre. Niemann azonban az észrevételnél, a leírásnál megáll, a nietzschei mimezis – gondolat további elemzését is várná az olvasó, a teorikus, ám ez nem történik meg. A Niemann-féle Nietzsche-követésben hiányzik a továbbgondolás, a Nietzschénél félretett a platói alkotói elv megmarad puszta kiindulópontnak.
Találóan alkotja meg a szerző, hogy a részleges mimezis megállapítása a mimezis-fogalomegészéhez viszi el a gondolatot. A szerző történeti példái, a Füst Milán-féle interpretáció méltó szemléltetése is csak aláhúzza és igazolja a szerző megállapítását, miszerint a nietzschei alapelvek továbbgondolása ezideig meglehetősen szegényes képet mutat. Ezt a képet tette árnyalttá és konturossá szerzőnk jelen kitűnő tanulmánya.
A kötetben még Christian Niemeyer és Andreas Urs Sommer tanulmánya tűnik gondolatgazdagnak. Egészében véve a konferencia elérte kitűzött célját: előrelépést hozott a Nietzsche-örökség problématörténetében.
Budapest, 2013.