Az utolsó kétségbeesett belső állapot: a végső régi lélekérzet, szinkronban a reménytelen létérzettel.
Amikor benned még nem tisztult ki minden, ahogy a szennyes ruha nem lesz tiszta áztatás után. Amikor azonban már lelked összes szennyesét bedobálod az égi és földi mosógépekbe, és nem állsz ellent a tisztulásnak. Mindezt még abban az én-öltözetben, amely csatakos, lucskos a sok – jórészt hangtalan – sírástól, hiszen időtlen idők óta nem kaptál igazi Szeretetet.
|
|
|