Dr. Héjjas István

PIRAMISOK

Piramisok nem csak Egyiptomban épültek, hiszen Közép-Amerikában is számos piramis található, mint amilyen – többek között – a mexikói Teotihuacán romváros közelében található Hold-piramis.

Az egyiptomi gizai nagy piramisokkal vetekedő építmény található Kínában a Qin Chuan síkságon is, és vannak kisebb piramisok többek között a Qin Ling Shan hegység Qin Lin völgyében is. A csonka gúla alakú kínai piramisok alapterülete eléri a 150*150 métert, magasságuk az 50 métert.

Fontos említést tenni a Mezopotámiában, az Eufrátesz partján elterülő Ur városban mintegy 6 ezer évvel ezelőtt Nannar holdisten tiszteltére épült toronytemplomról, a Zikkuratról is, amely méltán kiérdemelte a „Mennyország hegye” megnevezést.

Mindössze pár évtizeddel ezelőtt fedezték fel a talajrétegekkel borított boszniai piramisokat, Szarajevótól 30 km-rel északra, Visoko város közelében, közülük az eddig feltárt legnagyobb piramis magassága eléri a 220 métert, korát egyes régészek több 10 ezer évesre becsülik.

A boszniai piramisokról 2008-ban Szarajevóban nemzetközi konferenciát is rendeztek, amelyen számos kutató tartott előadást Egyiptomból, Lengyelországból, Magyarországról, Horvátországból, Angliából, Oroszországból és Boszniából, és a konferencia díszvendége volt a bosnyák szövetségi állam alelnöke, Egyiptom nagykövete, valamint Visoko és Szarajevó polgármestere.

A XX század felfedezése a Kambodzsában, a Khmer Királyság egykori fővárosában, Angkorban található piramis alakú templomokból álló épület együttes is.

A legtöbb piramis kétségtelenül Egyiptomban található, hiszen a Nílus-delta déli végétől Közép-Egyiptom déli részéig számos piramis helyezkedik el, főleg a Nílus bal partján.

A régészek úgy vélik, hogy Dzsószer fáraó piramisát építették fel elsőként, aki több mint 4600 évvel ezelőtt uralkodott. Ez a lépcsőszerű piramis leginkább a közép-amerikai maja piramisokhoz hasonlít.

Az egyiptomi piramisok közül a legismertebbek a gízai piramisok, nevezetesen az óbirodalmi Hufu, Hafré és Menkauré fáraók piramisai, akiket ma inkább a görög nevükön ismerjük, így: Kheopsz, Khephrén és Mükerinosz. E piramisok mellett található még számos halotti templom és néhány további kisebb piramis.

A Hufu (Kheopsz) piramis mintegy 2,5 millió darab 2 tonnás mészkő tömbből épült, az alapozás feletti „felépítmény” tömegét pedig ötmillió tonnára becsülik. A piramis oldalai az égtájakhoz igazodnak, azoktól való eltérésük mindössze 3 fokperc körül van.

A piramis eredeti méretét – a több évezredes eróziós rongálódások miatt – csak becsülni lehet,. Eszerint az eredeti mérete 231*231 méteres alapon 147 méter magas lehetett, ami azt jelenti, hogy az alap kerülete azonos a magasságának megfelelő sugarú kör kerületével.

A jelenleg elfogadott tudományos felfogás szerint a piramisok az egyiptomi uralkodók síremlékei voltak, ámde kétséges, hogy ez tényleg megfelel a valóságnak.

A legtöbb egyiptomi uralkodót ugyanis a Királyok Völgyében, pontosabban „a királyok kapuinak völgyében” temették el, amely a Nílus nyugati partján helyezkedik el Théba (Luxor) városával szemben, közülük is a leghíresebb feltárt sír Tutanhamon fáraó sírja.

Azt minden esetre tudjuk, hogy a Föld más részein található piramisok biztosan nem temetkezési helyek, akkor sem, ha azokat ilyen célra is használták, hiszen számos középkori templomban, bazilikában, katedrálisban is találhatók szarkofágok, mégsem állíthatja senki, hogy ezek síremlékek.

Nagyon valószínű, hogy a piramisok inkább szakrális építmények, amelyek jellegzetes alakja mély archetípus szimbólumként épült be az emberiség kollektív tudattalanjába.

Talán az sem véletlen, hogy a szabad kőműves mozgalmak a középkori katedrális építők mellett az ősi piramis építők hagyományaira is hivatkoznak, és az sem, hogy ezeket utánozza például a párizsi Louvre múzeum üvegpiramisa.

Érdemes komolyan figyelembe venni Paul Brunton (1898-1981) ezzel kapcsolatos véleményét is. Brunton (eredeti nevén Raphael Hurst) angol újságíró egy 16 éves korában átélt misztikus élmény hatására szorgalmasan tanulmányozta az okkultizmust, a misztikát és a filozófiát, és negyven éven keresztül beutazta szinte az egész keleti világot, többek között meglátogatta Indiát, Egyiptomot, Kambodzsát és több más ázsiai országot is.

Brunton behatóan tanulmányozta a keleti szellemi tanításokat, és arra a meggyőződésre jutott, hogy meg kell őrizni a régmúlt bölcsek és gondolkodók tanításait, a Nyugatnak és a Keletnek pedig együtt kell működnie az emberiség szellemi-spirituális megújulása érdekében.

Indiában Brunton a tamil Sri Raman Maharishi jógi tanítványa volt, erről szól az „India titkai” című 1934-ben megjelent könyve is, amelyről Baktay Ervin ezt írta:

„Jellegzetesen nyugati modern látással és gondolkodással veszi bonckés alá a Kelet szellemiségének jelenségeit. Nem hajlandó hinni mást, csak amit lát, amit megtapinthat. Hitetlen Tamás, mint a Nyugat mai embere általában. És éppen ezért megszívlelendő és komolyan értékelhető az, amit fölfedez és megismer.”

Indiai tartózkodását követően Brunton Egyiptomba ment, és az ottani tapasztalatait az „Egyiptom titkai” című könyvében tárta a nyilvánosság elé. A könyv bevezetőjében azt nyilatkozta, hogy nem azok számára ír, akik akadémiai karosszékekből tanulmányozzák a bölcsességet, hanem azoknak, akik azt használni is tudják a személyes életükben.

Brunton azt is leírta, hogy több éjszakát töltött a Nagy-piramisban. A beszámoló megdöbbentő, szinte hihetetlen. Azt írja, hogy része volt egy titkos beavatásban, amelynek a végrehajtásában az óegyiptomi vallás papjai vettek részt, és ennek során átélte a haldoklás és a meghalás félelmét, majd kilépett a testéből, és sokáig lebegett a piramis felett.

A beavatás során megtudta, hogy évezredekkel ezelőtt a fáraó is és a magas állami hivatalnokok is kötelezően megkapták ezt a beavatást, enélkül nem is láthatták el a hivatalukat.

A napokig tartó beavatási szertartás azonban súlyos veszélyekkel jár, olyannyira, hogy ha valami váratlan esemény megzavarja, az a jelölt halálát okozhatja, és éppen a kockázat elkerülése érdekében volt szükség a hatalmas erődítmény-szerű piramis építményre.

Vajon hihetünk Brunton beszámolójának? Nehéz eldönteni. A nagy tudású orientalista Baktay Ervin minden esetre nem vonta kétségbe Brunton szavahihetőségét.